Egy eszmei érték, amit a szemeid adnak
Az arcod pirosát, a rózsák akarják
De te fenn tartod az állapotod
Ez az ami kárpótol,
A szent Grálnál fényesebb a szemeid csillogása
Hiába, ezt az életkedvedet dominálja
Uralni a férfilétet, minden nőnek álma,
S neked úgy nézem valóra vált ma
A nagyvilág tapasztalatságai még elkerültek téged
De Istenem adj egy könnycseppet
Csak egyetlen egyet kérek
Egy sírást, egy mosolyt csak érezzem
Hogy van valami, ami összeköt
Ha gyűlöl, ha örül, ha szavaival megkötözz
Oh Uram! Olyan egyedi, mint, egy falevél
Színes és mégis van rejtelem, nem tudni mitől
Hol és miért érte veszedelem…
De védeném én, őrizném a tenyeremben
Mint egy áldott új szülöttet, kit éppen
Világra szültek…
Ártalom az elmémnek, hogy így becsapva érzem
Nem látok mást álmomban, csak szépséged
Előttem állsz, s éppen rám nézzél
Bámulom a szemeid, bár felébrednék…
Mert már izzad a testem és forik a vér
Verejték, ami gyöngyözik le orcámról
S mégis öröké valami meggátol
S magától értetődik a helyzet, hogy nincs
Szebb teremtés e földkerekségen
Oltalmat kérek, hadd vegyen észre
Egy pillanatot, egy árva kicsi csendet
Csak egy érzést, amitől rájön az ember
Hogy merre menjen e kanyargós ösvényen
Mit sorsnak hívnak, s amit a szerelem kővel taposnak
S az álmomban nem voltak angyalok, mert mint szétröpültek
Csak te voltál ott, s a gyönyörűséged
Egy csepp vagy te a tengerben
De az éppen elég, me, nélküle a tenger nem teljesen épp
Így van jó minden, ahogyan játszódjuk a szerepünk
Felültünk a szekerünkre, s nem tudjuk hol a vég
De neked még sok van hátra, ezt biztosra érzem én
Az eszedet az életben soha ne felejsd a fejedben
És a szíved dobbanjon, ha szerelmed meglelted
Éjjel küldtem imát, hátha megfogantatik
De ezt is majd mind sok mindent, az idő eldönti…

Egy nap alatt két furcsa épitészeti megoldást is lencsevégre kaptam. Lehet, hogy elfogyott az épitő anyag, vagy ami leginkább valószinű az az hogy, már a megépitett épület elemet lopták el. Ime: