Csak listákat látok, de a személyek sehol,
Képeket látok, de emlékem sem volt
Idézetet olvasok, de személyeset keveset
Aki nincs e világon már, az is még szerepel...
Fura, hogy egy oldal, mennyi titkot rejteget
Nyitott könyv az életünk, Vigyázz! Mindent megjegyez!

Udvarláshoz használjuk, mert élőben nehezebb
Egy smile, mosolyjel, mond mennyivel hiteles?
Egy visszabőkés, lájkolás és indulhat a merénylet,
Egy-két átchatelt éjj után már telon jön az üzenet
S majd jön a pofoncsapás, mert élőben nem egyenes,
Nem jön szó a szájra és csak partnert keresett...

Reklámozzuk magunkat, megy az oltári szeretet
Az utcán nem látunk mást csak elforditott fejeket
Évek óta együtt utazunk és nem is kommunikálunk
Nem is tudjuk ki a szomszéd, ilyen ami lokálunk
A lényeg a lájk és nem a szivből jövő szeretet
Betiltani, korlátozni, elfogadni mi lenne helyesebb?

Szép mosolyod, feloldja a napokat,
Hangod hoz víg tündéri dalokat.
Beszéded kultúra, ontja a szavakat
Két szemed bája, falja a pasikat.

Titok és nyitottság, hatalmas kis szíved,
Kalapács mellyel vertél apró szegeket,
Apró szegeket, mely, míg élek összetart
Emléket mely örökké ápol és eltakar.

Valóság szebb, már álmodni sem jó
Ha létezik társ, te vagy nekem való!
Álomnak vége, már azt sem érdemes
Ha itt vagy előttem, én egyetlenem.

Ha kezemet fogod, a világ is megérzi
A világ összes aranyát, e tudat megéri
Te vagy a kulcs, a magányom zárának
Folyó mely utat tőr életem gátjának

Ölelésed gyógyszer a mindennapi stresszre
Probáltam másnál, de nem használt egy sem
Szerelmünk olyan, mint egy oriás tenger
Néha viharos, de végtelen és csendes

Szived hatalmas, mint egy égigérő nagy hegy
Én meg mászok rajta, hátha célba érek
Sikerem titka, hogy belőled létezek
Te vagy a poklom, mennyem, az életem