Párisba tegnap beszökött az Õsz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem by.:Ady
...
Páris színesbe öltözött
Köd a földön s az fölött
S amint a parton lődörgök
Fülembe zene dübörgött
Idő is velem suttogott
Fejemre levél kopogott
S énekeltem bús dalom:
E világom itt hagyom!
Eltel a nyár is, s újra Ősz
A meleg is vele költözött
De ahogy jött el is szaladt
Tán csak én láttam azt?!
Engedd, hogy én legyek az x a térképen
Kincs, melyet megtalálsz egy elveszett szigeten
Engedd, hogy kulcsod legyek a lelked zárjához
Mert a szeretet, az kis szívemben száz ár hossz
Én legyek a zárszó életed könyvében
A `the end` a filmben, amit te élsz meg
Alfa és az ómega, a kezdet és a vég
A napsütés, az eső, a hó meg a szél
Engedd, hogy kísérjelek életed folyamán,
Mint a vérszipó egy anyatestnek oldalán
Az ábécé minden egyes betűje
Mozdulat, mely elhagyja kecses kis testedet
Én legyek a könnycsepp, mely örömöd kifejti
Titok, mely szavaidat örökre megőrzi
Hadd legyek a hajnali óracsergésed
Éjjeli kakukkod, mely jelzi a napvéget
Engedd, hogy érezzem a szíved dobbanását
Sorsodnak minden egyes hitvallását
Hadd legyek kórházad és majdan temetőd
Amiben a boldogságvirágunk majd kinő
Engedd, hogy olvassam a forgatókönyved
S javítsam hibáid, ha kapok olyant benne
Én legyek a főcím és a zárszó is egyben
Én legyek a remetéd, legyek én az egylet
Üstökös, mely átsüvít az életpályáján
Csillag, mi születik s kihűl e korszak hajnalán
Engedj ragyogni a nyári messzeségben
Árnyékot tartani a forró napsütésben
Én legyek az ernyőd, s a te viharkabátod
Ha életed egére egy felhő orkánt hoz...