Annyi vagy mennyi?

Annyi szörnyű dolgot látok,annyi igazságtalanságot,
Annyi nyomorultságot, annyi hasztalan mámort.
Család apákat, munkás anyákat, kik félnek a mától,
Félnek a rossztól, a jótól, az igazságtalanságtól

Csatába!

Csatába hívlak, hős magyar!

Pattanj lóra kihúzott karddal,

Kiáltsad teli torokból,

Fusson, ki rabló, ki áruló!

Tedd szívedre jobb kezed!

Mondd utánam: Itt vesszek!

Itt vesszek, ha besúgok,

Ha országomat eladom!

Esküdj a vitézek vérére!

Mert vérükkel ügyeltek

E nemzetnek népére,

Kiáltva csak ennyit: Előre!

Esküdj a szent koronára!

Ez, mi maradt az országnak,

Ez, mi összetartja a magyart,

Miatta még harcban marad.

Vezesd győzelemre néped,

Adj erőt, hitet nékem!

Erőt, hogy a kardot bírjam,

Hitet, hogy lesz majd holnap.

A magyar nép most vezérre vár.

Álljon elé, ki csatába száll:

Kinek kardja elég éles,

Kinek esze elég fényes!

Állj talpra és küzdj egy népért.

Küzdj egyszerre egy eszméért,

Ha kell, akár csak egy érméért,

S ha az sincs, csak a magyar népért

Csak görgetem a posztokat
Nézem, ki mit osztogat
Nem látok semmi fontosat
Ez csak időt fosztogat!
Trendi bölcs idézetek
Egynél sokat nem időzhetek.

Mert már száz újabb jelent!
Mint az idő a poszt úgy pereg
Nincs időnk sem átérezni,
Egy-egy írást értékelni
Csak egy lájkkal jutalmazni
Lényeg hogy tudj újat adni!

Nem számít a minőség sem
Csak a vesztett időt érzem
Amit ezzel is elpazarlok,
De ezzel is csak jót akarok...
Oszd meg a saját irományod
Nem csak holmi ocsmányságot.

Melyben életed sajnáltatod,
Volt szerelmet búcsúztatod
Anonimként kommentelgetsz
Névtelenül bátor lehetsz
És a világ másnak szeret,
Mert a hibád elrejtheted!

Kemény szavak, gyenge szívek
Találkozni? Oh, azt minek?
Ha karosszékben is hazudhatsz
Hatvanként mondhatsz húszat,
Mikor otthon kényelmesebb
S a meguntad, ki is léphetsz!

Csak listákat látok, de a személyek sehol,
Képeket látok, de emlékem sem volt
Idézetet olvasok, de személyeset keveset
Aki nincs e világon már, az is még szerepel...
Fura, hogy egy oldal, mennyi titkot rejteget
Nyitott könyv az életünk, Vigyázz! Mindent megjegyez!

Udvarláshoz használjuk, mert élőben nehezebb
Egy smile, mosolyjel, mond mennyivel hiteles?
Egy visszabőkés, lájkolás és indulhat a merénylet,
Egy-két átchatelt éjj után már telon jön az üzenet
S majd jön a pofoncsapás, mert élőben nem egyenes,
Nem jön szó a szájra és csak partnert keresett...

Reklámozzuk magunkat, megy az oltári szeretet
Az utcán nem látunk mást csak elforditott fejeket
Évek óta együtt utazunk és nem is kommunikálunk
Nem is tudjuk ki a szomszéd, ilyen ami lokálunk
A lényeg a lájk és nem a szivből jövő szeretet
Betiltani, korlátozni, elfogadni mi lenne helyesebb?

Szép mosolyod, feloldja a napokat,
Hangod hoz víg tündéri dalokat.
Beszéded kultúra, ontja a szavakat
Két szemed bája, falja a pasikat.

Titok és nyitottság, hatalmas kis szíved,
Kalapács mellyel vertél apró szegeket,
Apró szegeket, mely, míg élek összetart
Emléket mely örökké ápol és eltakar.

Valóság szebb, már álmodni sem jó
Ha létezik társ, te vagy nekem való!
Álomnak vége, már azt sem érdemes
Ha itt vagy előttem, én egyetlenem.

Ha kezemet fogod, a világ is megérzi
A világ összes aranyát, e tudat megéri
Te vagy a kulcs, a magányom zárának
Folyó mely utat tőr életem gátjának

Ölelésed gyógyszer a mindennapi stresszre
Probáltam másnál, de nem használt egy sem
Szerelmünk olyan, mint egy oriás tenger
Néha viharos, de végtelen és csendes

Szived hatalmas, mint egy égigérő nagy hegy
Én meg mászok rajta, hátha célba érek
Sikerem titka, hogy belőled létezek
Te vagy a poklom, mennyem, az életem

A lelkem egy vár, mely mostan omlófélben hever
Az élet az egy szak, s en annak vagyok mestere
De építem! Kőről-kőre, töviről hegyire
Megerősítem, kemény alapokra helyezem

Nem engedem! Hogy könnyen kinyissák majd kapuit
Nem engedem! Hogy átlássak majd annak falait
Bezárom a kaput, eldugom mélyen kulcsait
Hogy csak az találja meg, ki megérti soraim

Csalódások, kudarcok, a hasztalan barátok
Azok, azok a gyönyörűséges szép leányok
Rombolták, döngették földdé, utánuk csak romok
De vajon lesz-e, de vajon lesz-e? Egy új lakó!

Tétlen telnek perceim, tennem kell ellene...

Nincs kihívás manapság, változás kellene

Mert a lét kihívás s a kihívást szeretem

Attól lesz nemesebb erősebb a jellemem

A mindennapi harctól a kapott pofonoktól

Csak tanulni lehet s kell a rossz dolgokból

A szerelem is nem más, mint napi ambíció

Az adja a szívnek legfőbb infúziót

Hogy is van? Ember küzdj és bízva bízzál?

Én azt mondom, ember élj és élni hagyjál

Mert kiölik belőlünk lassan az élni akarást

Ez mára e népnek a legnagyobb kihívás

Mindennap változik valami minimum a dátum

Nekem kicsit több kell, mindig kell a más út

A legjobb itthon? Azért sokszor lennék másutt

Világot bejárva, legyen életem egy nászút...

Szomjazik a tudatom...

Tudásra szomjan, vagy szomjam az tudatos?
Mond a könyv vagy az ital mi tudást adhatott?

Mit is tudunk igazán? Mert a tudás végtelen
Nem tudunk még semmit, mert az agyunk éretlen
Mert minden tudás új, amit az agyunk megteremt
Minden egyes út véges, de a tudatunk végtelen
Ég veled szép múltam, a jelen mi jövőt hozhat
Új lehetőségek: a remény, mi foglalkoztat!

Tanítottak tanáraink, de az élet a nagymester
Csak az lesz bölcs, a nyertes, aki valaha már vesztett
Ki, mert felállni, és nem mert meghátrálni
Ki az életét féltette, de mégis csatába, mert szállni
Mert az élet pofozz, osztogat rendesen
Csak rajtad áll, hogy bírod, na, ki mennyire edzett???

Modern cifra nyomorúság, ami itt végbe megy
Itt az okos pokolba, a hülye a mennybe megy,
A mai társadalom a saját szennyét eszi,
S azt hiszi egy update majd rendbe is teszi,
Jól mondja a mondás, ép testben ép lélek
Akkor mégis miért- miért kell a méreg?

Háziasított az ember és megette mit nevelt
most már gépiesít és megeszi, amit az teremt,
Nézd meg a lovat, a szennyvizet nem issza meg soha!
Bezzeg más földrészen, örülnek, ha az is akad
De attól jó az élet, ha annak éled meg
De a világ bárhogy nézed betegnek született

Ha új világot teremthetnék, én jobban megtervezném?
Vajon minden így tökéletes vagy ez csak próbavetítés,
Mondom, hogy a tudás az végtelen, mint a lélek
Nem tudom már mi jobb tudjak-e vagy higgyek-e?
Elfogadni mindent, ahogy van, vagy küzdeni ellene?
Erre adj választ Uram? Tovább miként legyen?

Szabadon....

Halljátok? Csendben a belső hangot?
Látjátok? Vaksötétben a napot?!
Érezd a ritmust, amit, a természet biztosit
Minden egyes test hullámzik
Nem mindegy hogy: negatív vagy pozitív!
Fogadd örökbe a világot, és majd meghajlik előtted
A mosoly az igazi fegyver minden egyes irigykedőnek
Tedd félre a gondot, azt majd holnap is megkaphatod
Éld meg a percet, minden apró pici pillanatot
Élj az álmodnak és higgy, hogy beteljesedik
Hisz ha reményt adsz magadnak a világ is
Kitárja szárnyait...
Adj értelmet az életnek és az értelmet ad neked
Ne akarj többet, csak annyit, mire szükséged lehet!
Az élet küzdés csak nem mindegy, hogy, hogy bírod
Minden nézőpont kérdése, hogy áll szádon a mosoly?
Mindegy hogy nagy vagy, vagy épp kicsi,
Ne ítélkezz más felett, mert nem te éled az ”életit"!
A probléma az tulajdon, másnak át nem adható
Az volt, van, s lesz. Jobb, ha ezt elfogadod
Engedd el a dolgokat, csak így élhetsz szabadon
Ne problémázz minden apró-cseprő nevetséges dolgokon
Olvass! Hisz a tudás az hatalom
De ne mindenféle szedett-vedett kamu oldalon
Várd az eső után a szivárványt, és a fölbukkanó nagy napot
Mert attól hogy nem látod, az még ott van és feragyog!!!

Belsőharc

Szívében él a vágy
De az esze más diktál
Harcban áll a világ ellen
De kibírja-e ő mellette?
Mit ér neki a szerelem
Ha a világ küzd ellene
Megéri, majd az árát
Kiröhögik majd a kárát?
Meddig kínozza az ördög?
Legjobb, ha időben o dönt
S letisztázza, mit ér neki
A társadalmat-mit érdekli?
Ez az ő élete az oő levese
Azt főz bele, amit szeret
De a többi embert bántja,
Hogy mással látja, mint kívánta
De ő kell, döntsön emberiség!
Vajon mi győz a szív vagy az ész?

Elvesztettem azt amitől több voltam mint az átlag
Azt amitől éreztem van a küzdésnek is ára
Az idei év furcsa változása, nem hagy nyugodni
De hátha eme sorok hatására a helyzet változik
Bántja a lelkemmElvesztettem azt,
Amitől több voltam, mint az átlag
Azt, amitől éreztem van a küzdésnek is ára
Az idei év furcsa változása, nem hagy nyugodni
De hátha eme sorok hatására a helyzet változik
Bántja a lelkem, mert egy darabka hagyta el énem
S ez volt az egyik álmom része, oh, a fenébe...
De a szomorúság mi közbe belém is költőzik
Hátha felszántja agyam rejtett mezeit
A szó a földem, az eszem a virágom
Vele ültetnék be egy teljes új világot
Hogy szebb kertet, egy szebb mezőt láthassak
S mire ide érek betű-bimbók nyílnak a földben
Add Uram vissza a rejtett,,tehetségem,,
Add, hogy adhassak, a világnak s az láthasson engem
Észrevegyem a kinyíló virágot, a szivárványt az égen
Az élet küzdés és én minden jóból és rosszból kérek
Hadd lássam a rossznak vélt jövőben a szépet
Ha e kudarctól próbálsz meg óvni így módon
Hadd, próbáljam meg, mert ettől lennék boldog
Adj IHLET-et hogy ezt szavakba is véssem
Add, hogy szülessen még ezer meg ezer versem....

Egy érzelmi huzal, mi mozgatja testemet
Marionett bábúként irányít a szeretet
Mintha Gepetto mester mozgatna engemet
Nem szájra festett mosoly, mi díszíti énemet

Őszinte, érzelmes, csodálattal teli
Halovány hétköznapoknak megszürkült falait
Egyszerre festi ki, és egyszerre színezi
Szürkéből színesbe lépni ily gyorsan, létezik?

Tán az idő is érzi, ha együtt töltjük el
Másképpen telik, tudja, hogy másképpen éljük meg!
Már van miért felkelni, s van kivel ledőlni
Egy unalmasan telt napnak legvégén, Létezik?

Párisba tegnap beszökött az Õsz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem by.:Ady

...

Páris színesbe öltözött

Köd a földön s az fölött

S amint a parton lődörgök

Fülembe zene dübörgött

Idő is velem suttogott

Fejemre levél kopogott

S énekeltem bús dalom:

E világom itt hagyom!

Eltel a nyár is, s újra Ősz

A meleg is vele költözött

De ahogy jött el is szaladt

Tán csak én láttam azt?!

Engedd

Engedd, hogy én legyek az x a térképen
Kincs, melyet megtalálsz egy elveszett szigeten
Engedd, hogy kulcsod legyek a lelked zárjához
Mert a szeretet, az kis szívemben száz ár hossz
Én legyek a zárszó életed könyvében
A `the end` a filmben, amit te élsz meg
Alfa és az ómega, a kezdet és a vég
A napsütés, az eső, a hó meg a szél
Engedd, hogy kísérjelek életed folyamán,
Mint a vérszipó egy anyatestnek oldalán
Az ábécé minden egyes betűje
Mozdulat, mely elhagyja kecses kis testedet
Én legyek a könnycsepp, mely örömöd kifejti
Titok, mely szavaidat örökre megőrzi
Hadd legyek a hajnali óracsergésed
Éjjeli kakukkod, mely jelzi a napvéget
Engedd, hogy érezzem a szíved dobbanását
Sorsodnak minden egyes hitvallását
Hadd legyek kórházad és majdan temetőd
Amiben a boldogságvirágunk majd kinő
Engedd, hogy olvassam a forgatókönyved
S javítsam hibáid, ha kapok olyant benne
Én legyek a főcím és a zárszó is egyben
Én legyek a remetéd, legyek én az egylet
Üstökös, mely átsüvít az életpályáján
Csillag, mi születik s kihűl e korszak hajnalán
Engedj ragyogni a nyári messzeségben
Árnyékot tartani a forró napsütésben
Én legyek az ernyőd, s a te viharkabátod
Ha életed egére egy felhő orkánt hoz...

Te ott voltál az éjben
Annak közepében
Egy elveszett kis réten
Messze-messzeségben
Lángot szórt a fényed
Meghódít a lényed
a teljes személyiséged
De hirtelen elmúlt minden
Felébredt az ember
S nem volt minden rendben
Mert elveszett a kedve,
Ami jó volt egyszer
Miért ne lehetne
Százszor - ezeregyszer?

Milyen szép a tested
S veled minden este
Egy - egy kaland lenne
Te lennél szerepben
Nekem csak kéne lesnem,
hogy mit művel a tested
Ámulatba ejtesz
Te csillag te az égen
Régóta, hogy tetszel
Kár, hogy nem kerestem...
De valahogy ráleltem
Erre kerek dedre
s most itt van velem szembe
Az újságba a szemle
Abban is az van kezdve,
hogy milyen jó a lelked...

Beszél a csend

 Egy őszi hideg reggelen

Csak a csend beszél tovább

A szél süvit fújj meg fáj

Csak a csend beszél tovább

A meleg a cúgba öltözött

Szin a földön s az fölött

A fák némán azt suttogják

Csak a csend beszél tovább

Azt is csak azért durmolják

Mert ők is érzik, hogy ez más

Ez más beszéd ez más világ

Csak a csend beszél tovább

Elmúlt a hosszú forró nyár

A nap is korábban fut alá

De ő is csak az dúdolná

Csak a csend beszél tovább

Az érti, meg ki vágyik rá

Aki vágyik a csend után

Ő tudja csak igazán

Hogy a csend beszél tovább

A hang csak egy kis állapot

Mi elszáll, s hagy nyomot?

Nyomot mely egy szívbe vág

De a csend beszél tovább...

Segélyért-személyért

Nyár meg kert

Naplementi koc-koc

Székcsikorgások

Szúnyogcsattanás

Széldal indulások

Régi barátok

Új monológok

Nagyzolás, kis sör

Csajozások

-Fizess egy sört Barátom!

Nyárikért, pokróc

Várakozások

Halk zene, hip-hop

Majd elvonulások

Sós mogyoróstál

Szelíd pillantások

Mellbámulás, sokk

Reménytelen álmok

- Hozz még egy kört Barátom!

Bambulás, telefon

Papírbirizgálás

Nagy lassú kortyok

Lányelvonulások

Merci-kulcs kirakás

Napi nyavalygások

Pénzszámlálás

Majd újratankolások

- Ezt a kört te állod Barátom!

Cigis doboz, gyújtó

Mély szippantások

El-elejtett sorok

Internet-lógások

Szörpölés, rágás

Pénzforgatások

Csittentés, várás

Idegroppanások

- Mehetünk, fizettem Barátom!

Egy hüvelykujj mi mutatta

Az utat s a jövendőt

S én rögtön gyanút fogtam

Uram, hozz reá víg esztendőt

Ismeretlen ismerős között

Elsodort a szélvihar

Sok ismerős között s mögött

Megtalált egy hold alatt

Az élet eddig külön kötött

De mégis közel egymáshoz

Vérem az égig felszökött

S jelt adott az induláshoz

Ami elválaszt csak pár szám

Engemet és téged

Hiába keresnék mást

E szépséges vidéken

Nem van párja néked

S ezzel jobb, ha beérem

Adj egy csókot szépem

S tudom hiába nem éltem