Szomjazik a tudatom...
Tudásra szomjan, vagy szomjam az tudatos?
Mond a könyv vagy az ital mi tudást adhatott?
Mit is tudunk igazán? Mert a tudás végtelen
Nem tudunk még semmit, mert az agyunk éretlen
Mert minden tudás új, amit az agyunk megteremt
Minden egyes út véges, de a tudatunk végtelen
Ég veled szép múltam, a jelen mi jövőt hozhat
Új lehetőségek: a remény, mi foglalkoztat!
Tanítottak tanáraink, de az élet a nagymester
Csak az lesz bölcs, a nyertes, aki valaha már vesztett
Ki, mert felállni, és nem mert meghátrálni
Ki az életét féltette, de mégis csatába, mert szállni
Mert az élet pofozz, osztogat rendesen
Csak rajtad áll, hogy bírod, na, ki mennyire edzett???
Modern cifra nyomorúság, ami itt végbe megy
Itt az okos pokolba, a hülye a mennybe megy,
A mai társadalom a saját szennyét eszi,
S azt hiszi egy update majd rendbe is teszi,
Jól mondja a mondás, ép testben ép lélek
Akkor mégis miért- miért kell a méreg?
Háziasított az ember és megette mit nevelt
most már gépiesít és megeszi, amit az teremt,
Nézd meg a lovat, a szennyvizet nem issza meg soha!
Bezzeg más földrészen, örülnek, ha az is akad
De attól jó az élet, ha annak éled meg
De a világ bárhogy nézed betegnek született
Ha új világot teremthetnék, én jobban megtervezném?
Vajon minden így tökéletes vagy ez csak próbavetítés,
Mondom, hogy a tudás az végtelen, mint a lélek
Nem tudom már mi jobb tudjak-e vagy higgyek-e?
Elfogadni mindent, ahogy van, vagy küzdeni ellene?
Erre adj választ Uram? Tovább miként legyen?