Húszon éves fejel, még mit érdekeljen a jövő

A hálom így is keresztes, össze-vissza szövöm

Elgondolkodok mit tettem az asztalra

Apám sem büszke rám, mert miért lenne az?

Csak az írás és a munka, oh minek azt?

A válasz egyértelmű, hogy nem élek meg ebből
De én nem meg akarok, hanem csak élni szívből

Ha rímeket fabrikálok, ez nekem a támpont

Jöhet szélvihar vagy tornádó, rajtam az sem gázol

Taposom az ösvényem, még ha néha igen sáros

Mert cipőm helyén talpam, s azon járkálok

Elég nekem cipelnem a saját korbácsom

Mert Isten add csak reményt, és az elvarázsol

Olyankor önmagam vagyok, senki sem vádol

Önmagamba fordulok, jelenleg is így teszek

Ha nem tetszik a rendszer, nyugodtan elmehetsz

A Székelyföld szíve lükteti a vérem

Elképzelem magam, kint hogyan élnék télen