Hm, de jó érzés visszagondolni, hogy igen megcsináltam, teljesítettem egy álmom, sok kritika, kínlódás, idő mellett és termesztésen a reggae szeretette és a raszta szív kellett hozzá.
Az egész ötlet már évekkel ezelőtt pattant ki a fejemből. - Há én reggae fan vagyok,(nem akarom magam rasztafariannak hívni, me nem méltó hozzám és nem is művelem a szokásait, de az ideológiájával egyetértek), há én rasztás kell legyek. Egyet gondoltam, s akár újévi fogadalomnak is hívhatnám megfogadtam 2010 december 20. körül, hogy a jövő évben növelni fogom a hajam, hogy rasztás tudjak lenni. Persze a haverok s mindenki örültségnek, s viccnek tartotta:
- Áhh te úgy sem növeled meg,
- Há te kopac vagy,
- Hova neked hosszú haj,
- Mi az a raszta?:
Egy-két hónapig semmi baj nem volt, me még egész kicsi volt, me ugye 0-ás géppel vágtam le, s onnan idő kell még a hajnak is, hogy megnőjön. De már június körül kezdett rakoncálkodni a séróm, ugyan is kezdet a szénabúgjához hasonlítani. Reggel mikor felkeltem egy marék zselét, s hajlakot, s azok hiányában cukros vizet kellett rárakjak, hogy valami tartása legyen, s ne nézzenek valami seggbe, fujt kakasnak.
Na itt jöjjön egy rész a László Attilás korszakomról, me az is megér egy misét:D
Szeptember körül már kezdtem elLászló Attilásodni, kezdtem a csóróhoz nagyon hasonlítani, bár énekhangban szerintem, alulmaradna. Az utcán állítottak meg, hogy pont olyan vagy, mint László Attila, én csak annyit mondtam, hogy ő hasonlít rám, mivel én idősebb vagyok. Ezzel hívtam magamra a figyelmet, ha már Mercedesem nincsen legalább hasonlítsak valakire.
Tavaly nyár végén az unokatesom esküvőjén a saját néném nem ismert meg, így csinált:
- Há ki ül az a csaj mellett? S hol van Endre?
Mondták anyámék, hogy én vagyok, hát egyet csodálkozott. Végül is nem kell mindenki, megismerjen, elég ha magamra ismerek. S még azon az esküvőn, jön rám nem ismert néném unokája az apjával s mondja, jobban mondva toporzékolja, hogy:
- Né László Attila, apu menjünk oda a színpad elé, biztos fel fog lépni, hallgassuk meg.
Az unoka tesom csak nézett körbe, s utána jött rá, hogy kire is mondta.
Aztán novemberben bementem a Club Caffe 46-ba, valami buli volt, tesomnak is a törzs helye többek között, s há én mit sem sejtve lekezeltem egy-két ismerőssel, hátra ültünk a haverokkal sörözni. Egyszer megyek előre s há hallom, hogy valaki hátulról ordítja:
- Né László Attila, énekeltessük meg
S há hogy, hogy nem egy mikrofon is előkerült, hát az nem is hiányozhat, s egyből jöttek a kérdések:
Mit iszol? Mit kérsz? S mit énekelsz?
Na bényomták a következő számot:
Természetesen kiút nem volt, nem lehetet megúszni, én mondtam, hogy a hangom nem olyan de ők erősködtek, ordították: -Tojjad Attila, Az az Attila, Zene nélkül, Elmegyek-elmegyek, stb.
Hát én ott szinte el is mentem de nem haza hanem a wc-re, szinte beszartam a röhögéstől, hogy mekkora állatok tudnak lenni valakik, s hogy én mekkora barom, hogy bevállalom)
Hát más esélyem nem volt, muszáj volt, megköszörüljem a torkom s magamból, kiadjam a hangot, hát a hang az hagyján, de a sok sör hatására nem tudtam követni a szöveget s csak úgy néha-néha alá vokáloztam. Há mindenki tapsolt, s röhögött, s nyerített. A végén volt olyan, aki nálamnál is részegebb lehetet, me azt kérdezte, hogy adok-e egy autogramot, me ő nagyon szeret engem. Mondom barátom, ez ne legyen probléma, szerintem azóta sem mosott kezet a rajongom...
Itt a bizonyiték:D
Ezzel aztán úgy le is járt az élő fellépéseim, a haverommal még egy két hétig osztottuk az ügyet, hogy akkor ő lesz a menegerem s jól, meggazdagszunk, s lejáratjuk a média által félsztárolt Csillagszületik győztes László Attilát de, aztán megkeresés hiányában lemondtuk az ötletről.
De aztán tavasszal néztem a tévében, hogy a csóró, az alteregóm levágatta a séróját, s má nem is hasonlítottunk. Örültem neki me már annyit nem sztároltak, kezdett a csillag hullani...:D
Ui: Jó volt kipróbálni a sztárságot is de jobban szeretek hétköznapi ember maradni.
