Az egész ötlet már évekkel ezelőtt pattant ki a fejemből. - Há én reggae fan vagyok,(nem akarom magam rasztafariannak hívni, me nem méltó hozzám és nem is művelem a szokásait, de az ideológiájával egyetértek),  há én rasztás kell legyek. Egyet gondoltam, s akár újévi fogadalomnak is hívhatnám megfogadtam 2010 december 20. körül, hogy  a jövő évben növelni fogom a hajam, hogy rasztás tudjak lenni. Persze a haverok s mindenki örültségnek, s viccnek tartotta: 

• - Áhh te úgy sem növeled meg,
• - Há te kopac vagy,
• - Hova neked hosszú haj,
• - Mi az a raszta?:

   Egy-két hónapig semmi baj nem volt, me még egész kicsi volt, me ugye 0-ás géppel vágtam le, s onnan idő kell még a hajnak is, hogy megnőjön. De már június körül kezdett rakoncálkodni a séróm, ugyan is kezdet a szénabúgjához hasonlítani. Reggel mikor felkeltem egy marék zselét, s hajlakot, s azok hiányában cukros vizet kellett rárakjak, hogy valami tartása legyen, s ne nézzenek valami seggbe, fujt kakasnak.

Na itt jöjjön egy rész a László Attilás korszakomról, me az is megér egy misét:D

  Szeptember körül már kezdtem elLászló Attilásodni, kezdtem a csóróhoz nagyon hasonlítani, bár énekhangban szerintem, alulmaradna.  Az utcán állítottak meg, hogy pont olyan vagy, mint László Attila, én csak annyit mondtam, hogy ő hasonlít rám, mivel én idősebb vagyok. Ezzel hívtam magamra a figyelmet, ha már Mercedesem nincsen legalább hasonlítsak valakire.

   Tavaly nyár végén az unokatesom esküvőjén a saját néném nem ismert meg, így csinált:

- Há ki ül az a csaj mellett? S hol van Endre?

Mondták anyámék, hogy én vagyok, hát egyet csodálkozott. Végül is nem kell mindenki, megismerjen, elég ha magamra ismerek. S még azon az esküvőn, jön rám nem ismert néném unokája az apjával s mondja, jobban mondva toporzékolja, hogy:

-  Né László Attila, apu menjünk oda a színpad elé, biztos fel fog lépni, hallgassuk meg.

Az unoka tesom csak nézett körbe, s utána jött rá, hogy kire is mondta. 

   Aztán novemberben bementem a Club Caffe 46-ba, valami buli volt, tesomnak is a törzs helye többek között, s há én mit sem sejtve lekezeltem egy-két ismerőssel, hátra ültünk a haverokkal sörözni. Egyszer megyek előre s há hallom, hogy valaki hátulról ordítja:

- Né László Attila, énekeltessük meg

S há hogy, hogy nem egy mikrofon is előkerült, hát az nem is hiányozhat, s egyből jöttek a kérdések:

Mit iszol? Mit kérsz? S mit énekelsz?

Na bényomták a következő számot:

Természetesen kiút nem volt, nem lehetet megúszni, én mondtam, hogy a hangom nem olyan de ők erősködtek, ordították: -Tojjad Attila, Az az Attila, Zene nélkül, Elmegyek-elmegyek, stb.

Hát én ott szinte el is mentem de nem haza hanem a wc-re, szinte beszartam a röhögéstől, hogy mekkora állatok tudnak lenni valakik, s hogy én mekkora barom, hogy bevállalom)

Hát más esélyem nem volt, muszáj volt, megköszörüljem a torkom s magamból, kiadjam a hangot, hát a hang az hagyján, de a sok sör hatására nem tudtam követni a szöveget s csak úgy néha-néha alá vokáloztam. Há mindenki tapsolt, s röhögött, s nyerített. A végén volt olyan, aki nálamnál is részegebb lehetet, me azt kérdezte, hogy adok-e egy autogramot, me ő nagyon szeret engem. Mondom barátom, ez ne legyen probléma, szerintem azóta sem mosott kezet a rajongom...

                                      Itt a bizonyiték:D

Ezzel aztán úgy le is járt az élő fellépéseim, a haverommal még egy két hétig osztottuk az ügyet, hogy akkor ő lesz a menegerem s jól, meggazdagszunk, s lejáratjuk a média által félsztárolt Csillagszületik győztes László Attilát de, aztán megkeresés hiányában lemondtuk az ötletről. 

Ui: Jó volt kipróbálni a sztárságot is de jobban szeretek hétköznapi ember maradni.

Nem kell csillag legyél hogy ragyogni tudjál...