Helyszínem                                                     

Ez a város kihalt kietlen

Mint télen Kiev meg a Bethlen

Olyan szürke, mint a malter

Amit a szakmunkás kavart el

S egyenes, sima, mint a lapát

Mint a tisztán kivasalt kabát

S láttad már éjszaka?

Mert én igen

Néha rám száll, mint a hódara

S máskor elillan, üres s sima

Mint középkor előtt a föld

Agyukban nőtőn nőtt a köd

Csak arra vár, lassan komótosan

Hogy verjen, mint a szívpumpa

A mélybe lenyom, majd lassan húzz fel

Mint hat tojáson kotló struccfej

Fellázadjon, kérjen segítséget

De mi nem adunk, mert az

Túl tesz az elitségen

De a város szeret, magába tart

Rögvest, el nem enged, el nem ereszt

Csak húz, vonz, mint egy láthatatlan mágnes

Vajon ha itt él, alkotott volna Wagner?

Csak az utcák, éjszakai lámpák

Egyik pislog, a másik átvág

Egy-egy sötét árny meghátrál

De a város büszkeségből kántál

Olyan, mint a rendőrnek a fánktál

Ez a város nem gyors, két lábbal sántál

Kergeti önmagát, mint fakutya a farkát

Láttál már pillanatnyi képet

Pl amikor egy részeg az utcára kilépet

Most is láttam egyet, tántorgott az imént

Vörös bor vagy vérfolt kacagott az ingén

Kihúzom a szófegyvert a rímek zsákjából

S pofán lőlek vele, hogy halj a városomról

Nem téglából vagyunk csak simán várromokból

Évszázadok ajándékoztak kárhozatból

Kár azokból, Mondom én ezt okból

Hogy ne lógjak ki a sorból

De ez a város csak fúja, csak dalolja

Flexek hangja által fülembe súgja

Mormolja, mint rákos az imákat

Csak járom az utat, mint Tarzan az ingákat

Lógok egyik helyről, kocsmából ki be

Majd csak belebotlok valakibe

Ez szenthely, mint Jeruzsálem, vagy Mekka

Annyira varázslatos, mint a finneknek a Milka

Lehet lila, fekete is de igazából foltos

Az évszázadok átírták, mára már porból

S hamuból kell várat építsünk rája

Mint János Zsigmond a székelyek vajdája

Ez egy olyan hely, mint a rasztáknak Zion

Csak kár hogy kasztrál még a kommunista ikon

De mégis ragyog, mint az éjféli félhold

Félig látszik csupán s  túl oldala titok….