Eltitkolt életünk, burkoltan írt vágyaink
Megélt életünk meg nem élt sztorija
Füstbe ment terveink Úrhoz szólt imája
Szóba sem állt múzsáknak írt, szívhez szólt dalai
Szerelmi háromszög és annak tapasztalatai
Sok szerelmi csalódás, annak vélt gondjai
Ezer meg ezer átitatott, mámoros napjai
Talán ez, de ez csak a romantika egy része
Ott a tájleíró, ezt azt írja, aki a világot már nézte
Látta a mindennapi csodát, és papírra vetette
Ettől lett a táj olyan egyedi, olyan bámulatos előtte
S van még pár stílus, ami megérne egy misét
Lényeg a mondanivaló, s nem az, ki beléadta szívét
De tudd és ismerd a múltját, hogy értsed a sorait
De így is kicsit más, mindenki másképp értelmezheti...Van még jó pár stílus, téma, de ezek csak példákMár a régi ókorban is magukból kiprédikálták…
Csak kolonc a mai iromány a mai gyermeknekMás az értékrend ma más után érdeklődnekNem értik a szavakat, nem olvasnak utána
Nem is csodálkozok, ha halottnak nyilvánítanák ma
Mindennap napja van s én emlékezek rá
Józsefre, Benedekre, s ki tudja még hányra
Az írás szabadság, olyankor a tudatom is tágabb
Elvesztett költőink szépen írt szavai
Puszta, őszinte gondolat, olvasd el soraim!!!
S mi a költészet?
Megélt, vagy épp nem-vágyaink papírra írt szavai...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.