Szép mosolyod, feloldja a napokat,
Hangod hoz víg tündéri dalokat.
Beszéded kultúra, ontja a szavakat
Két szemed bája, falja a pasikat.
Titok és nyitottság, hatalmas kis szíved,
Kalapács mellyel vertél apró szegeket,
Apró szegeket, mely, míg élek összetart
Emléket mely örökké ápol és eltakar.
Valóság szebb, már álmodni sem jó
Ha létezik társ, te vagy nekem való!
Álomnak vége, már azt sem érdemes
Ha itt vagy előttem, én egyetlenem.
Ha kezemet fogod, a világ is megérzi
A világ összes aranyát, e tudat megéri
Te vagy a kulcs, a magányom zárának
Folyó mely utat tőr életem gátjának
Ölelésed gyógyszer a mindennapi stresszre
Probáltam másnál, de nem használt egy sem
Szerelmünk olyan, mint egy oriás tenger
Néha viharos, de végtelen és csendes
Szived hatalmas, mint egy égigérő nagy hegy
Én meg mászok rajta, hátha célba érek
Sikerem titka, hogy belőled létezek
Te vagy a poklom, mennyem, az életem
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.