Azoknak akik közel állnak hozzám s mégis távol vannak...
A Hargita wisszavár
Ha már meguntad az itt létet és változásra vágysz
Ha már nincs kiért maradni és semmi sem motivál
S ha nincs más a szívedben csak az utazás, a nagyvilág
Indulj el az utadon, de ne feledd a Hargita, visszavár
S ha már nincs több zsé a zsebben, s anyád is dirigál
E mellett még a kollégád is kritizál, Mire vársz?
Lehetsz bár hol a földön, váratnak a nagy csodák
Indulj el az utadon, de ne feledd a Hargita, visszavár
Ha fogyóban a csillagok az égbolt rajzlapján
Ha már a napsugár is gyengén kacsingat rád
S ha már nem hallod a tenger dührohamát
Gyere vissza, hisz a Hargita, mindig visszavár
Ha már rég éttél szalonnát, és hazaira vágysz
S ha már az ima sem csillapítja lelked haragját,
Meggyónhatsz a papnak, de ő is azt mondaná
Hogy ne feledd a Hargita, még mindig visszavár
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.