Éjszakánként az agyam zegzugát megmozgassa
Álmaim csak remények, bárcsak csillapodna
Kívánságok hada, képzetek és vágyak tengere
De nem vagy itt velem nem vagy mellettem
Mert másért verdes szikra szíved kalapácsa
De csak várok rád, hátha imám megtalálna
Istenbe vetett hitem, hullámvölgybe süllyedt
Hány meg hány ezer követ mozgatnék meg érted?
Jobb, ha nem tudod meg!
Szörnyetegnek látszom, ezt nem is tagadom
A csókod segít rajtam, vajon így maradok?
Vagy teljesül az álmom, valóra válik majd?
Nyitott könyv az élet, holnap is van nap
Ez tart életben, csak várakozás felemészt
Kérdezem a sorstól, te merre fele mész?
Tűnődök a holnapon, nem válaszol az sem
Csak egy dolog Ölhet meg, szíved hidege
Jobb, ha nem tudom meg!
Néha napján megérint egy-egy reménysugár
De mire feleszmélnék, az is messze jár
A magány ágyában fekszem minden este
Magammal takarózom, elfedem a testem
Iróniával álcázom a búmat, s bánatom
Bárcsak megértenéd.., De látom, nem fogod!
Csak érintened kéne, s világom felébredne
S hogy, mért csorog a könnyem?
Jobb, ha nem tudod meg!
Mintha tükörbe néznék s látom arcodon
Egy pillanat csak, s tudom, hogy álmodom
S még vannak, csodák s hiszek is bennük
A sorsúton majd együtt kell-e mennyünk?
Te mutass irányt! Mint anno a pásztoroknak
A betlehemi csillag, ragyogóan s követni foglak
Nem láthatsz belém, nem ismerheted énem
S magány milyen? Jobb, ha nem tudod meg!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.