Nénit, ki otthonkában, megy az öregek-otthonába,
Kezében szatyorral, ennyi maradt az életrajzában.
Te meg rádudálsz, hogy gyorsabban haladjon ,átal'
Az útnak túl oldalába, mert te sietsz a víg színházba

Mert kultúrember lennél, ha lenne emberi kultúrád,
Csak sznob vagy, ha emberség is ragadt volna rád?
Mert ha tisztelnéd az öreget, átkarolva segítenéd át,
Mert lehet, hogy következő, az apád, ki az útszélén áll

Annyi szörnyű dolgot látok,annyi igazságtalanságot,
Annyi reményvesztett embert, ki épp gyereket gyászol,
Kinek könnyes a szeme, kérges a keze az imától,
S persze a mindennapi nehéz fizikai munkától.

Bácsit, ki egy bottal sétál és épp elejti a tárcáját,
Te meg arra tévedve, elrakod az ő havi nyugdíját,
Majd veszel rajta, telót s azzal megosztod a sok jót
Majd ő holnap meghal, mert az a gyógyszerére volt.

De téged megosztanak, lájkolnak a ,,mind jók,,
Nyomorúságos életedbe ennyi ami színt hoz
Ritka lett az emberség, mint a 95-ös Windows
Kíváncsi vagyok, az újév mennyi változást is hoz?

Mennyi szörnyű dolgot ,mennyi igazságtalanságot?
Mennyi nyomorultságot, Mennyi hasztalan mámort?
Mennyi öngyilkos-merénylőt, mennyi esztelen ,,bátort,,?
Mennyi ártatlan halottat, mennyi hazátlan vándort?