Másnapért

Míg más ünnepel mi temetésre, járunk

Ne csodálkozz, ha holnap a te sírodat ássuk

Itt a vénlegények egy üveg páleszért

Sírgödröt ásnak, kár ezért

Aggódnod, hogy mi lesz a vacsora

Ha jut már valami a kész csoda

Ha reménykedsz a jövődben régen halott vagy

Mert a balesetek száma kibaszott nagy

Egyik napról a másikra, alkalmat használva

Bízni, hogy megmaradunk két talpunkon, állva

Ironikus a humorunk, röhögünk a bajunkon

Bemásznánk mi is az úgy nevezet banklyukon

Agyunkon ez több milliószor átfutott

A büdös életbe a bank megint átkúrott

Barátokra szórjuk az agyagos földet

Nem kellett volna túl lépni a zöldet

Ref.

A hétköznapok írják nekünk a horrorfilmeket

Jó lenne kikapcsolni fejekben a vetítéseket

Tőlünk függ csak hogy az unokáknak mit adunk

Mert együtt írjuk jövőnk, nem pedig mi magunk

Mert hétköznapok írják nekünk a horrorfilmeket

Jó lenne, nem erről írjam versemben a rímeket

Tőlünk függ csak hogy az unokáknak mit adunk

Mert együtt írjuk jövőnk, nem pedig mi magunk

Tragédiákban fekszünk, és drámákban ébredünk

Éjjelenként jár az agyunk miből lesz majd kenyerünk

Amit a család elé teszünk, hogy legalább ők faljanak

Ne félj olyant, nem teszünk, amiért felakasszanak

Itt nem ritka, hogy tizenéves fejjel nem az egyetem a cél

Hanem az, hogy használ-e gyógyszer s a nemi beteg krém

Orvosi szótárban nem szerepel a sterilizált tű

Úgy terjed az Hepatitis C, mint hajban a tetű

Csak a kék eget vizsgáljuk, s várjuk a megváltót

Utolsó reményünk, ha megnyerjük a hatos lottót

Ma már csak azért fogunk kezet, hogy órákat lophassunk

Nem törődünk mi már mással, csak holnap jól lakjunk

De én mégis bízok, mert egyebet úgy sem tehetek

Az Isten ad csak lelkierőt, hogy ezt itt elviselhessem

Ref.

A hétköznapok írják nekünk a horrorfilmeket

Jó lenne kikapcsolni fejekben a vetítéseket

Tőlünk függ csak hogy az unokáknak mit adunk

Mert együtt írjuk jövőnk, nem pedig mi magunk

Mert hétköznapok írják nekünk a horrorfilmeket

Jó lenne, nem erről írjam versemben a rímeket

Tőlünk függ csak hogy az unokáknak mit adunk

Mert együtt írjuk jövőnk, nem pedig mi magunk