A  virágoskertet állandóan ápolni kell, tisztán tartani, újra és újra átélni, átérezni a szépségét, az egyediségét. Ha látsz egy másik szép kertet, akkor eltűnődsz, hogy vajon az enyém miért nem ennyire, jó, szép, boldog? De ha látsz egy elhanyagolt, gazos, kihalt kertet akkor örülsz, hogy neked nincs azzal bajod és, hogy a tiéd milyen jó, hogy milyen szépséges és örömteli. Nem lehet a kertet sokáig hanyagolni, mert elkezd gazosodni és minél több ideig, hanyagolod annál nehezebb lesz beültetni az alapvető magokat és helyre hozni a már elhervadt virágokat. A virágokat csak lassan és türelmesen kell ültetni, mert hanem nem tudnak teljesen kifejlődni, nem szabad mindenféle vegyszerrel kezelni és hinni, hogy attól majd szebb lesz, a természetességnél nincs szebb dolog.
Nem lehet úgy kertet ültetni, hogy mást megkérünk, hogy tegye meg helyettünk, azt a kertet nem fogjuk úgy tisztelni, szeretni, mint amit a kétkezűnkkel ültettünk el. A virágoskert az maga a barátság...