Tudod nekem a szülinap, egyben kicsit szomorú is, mert születésem előtt tíz évvel pont ezen a napon halt meg az az ember akit Bob Marleyként ismer a világ. Minden szülinapomkor éjfélkor a tiszteletem és emlékem jelképéül a földet itatom meg az éppen kezemben lévő alkohollal. Ez az idén sem volt másként, sokan nem is ismerik mifelénk, mert nem érzik át a reggae ritmusát, szövegét, üzenetét. Nem kezdem el osztani a rasztafári vallás felfogását, mert ha akarsz utána olvasol, de szerintem valahol ez kéne jelen legyen a hétköznapokban is.

Van egy rovatom a Reggaesoul.hu-n, ahova hetente-kéthetente írok egy vagy két előadóról és megosztom egy-egy koncertjét. Ezzel is segítve a reggae hallgatóság növekedését, igényének kielégítését. Lehet, ha nem nagy előre lépés, de engem már ez boldoggá tesz, mivel tudom, hogy valami kicsit legalább teszek a reggae elterjedéséért. S másképp legalább tanulom az irást, szövegszerkeztést, lehet ha majd a jövőben hasznát is fogom venni.

A mai nap Robert Nesta tiszteletére készítettem a következő cikket, olvasd el ha érdekel az élete és hallgasd meg a két koncertjét, tanulhatsz belőle, feltéve ha megérte az angolt és a jamaicai patois nyelvet.

Robert Nesta Marley avagy egyszerűen csak Bob Marley 1945. február 6-án született Rhoden Hell-ben, mely egy Jamaica északi csücskében található kis település, ahol óriási marihuana ültetvények terülnek el.

"Apám angol volt, a brit hadsereg katonája, akit Jamaicába vezényeltek. Anyám fekete asszony, én meg sem fekete sem fehér. Senki sem vagyok."

Norval tengerészeti tisztként dolgozott, amikor feleségül vette Cedella Brookert, a 18 éves sötét bőrű jamaicai lányt. Az apa biztosította feleségének és gyermekének az anyagi hátteret, de utazása miatt sokat volt távol otthonától. Leszerelése után az apa Jamaicában telepedett le, kis farmot vásárolt, gazdálkodásból tartotta el a családot. Bob tíz éves volt, amikor apja 1955-ben, hatvan évesen szívrohamban elhunyt. Ezután anyagi gondok miatt a család a főváros Kingston egyik gettó negyedébe Trenchtownba költözött. Cedella Marley maradék pénzükből a Barrett street-en vásárolt olcsó lakást, és alkalmi munkákat vállalt.

Itt meg kellett tanulnia, hogyan védheti meg magát és családját, mivel félvér volta és a maga 163 centimétere miatt sok támadás érte. Ezekben az időkben szerezte meg lelki és pszichikai erejét, amivel hamar kiérdemelte a „Tuff Gong” becenevet.

Bob iskolába járt, de idejének nagy részét az utcán töltötte. Az ötvenes évek második felében Jamaicában egymást érték a zavargások. A gyarmati uralom ellen küzdő raszták tüntetéseket szerveztek, az utcákon mindennaposak voltak az összecsapások. Bob Marley tizenéves fejjel naponta találkozik ezekkel a problémákkal, látja az embertelen életkörülményeket, a munkanélküliséget. Az emberek egyetlen vigasza a zene, mely lehetővé teszi, hogy a mindennapok nyomorúságát kiénekeljék, kitáncolják magukból.

Marley ekkoriban barátkozik össze Neville „Bunny” Livingstonnal, akit a világ Bunny Wailerként ismerhetett meg. Később vele kezd el zenélni. 14 évesen abbahagyja az iskolát, és gyakornokként kezd el dolgozni a helyi hegesztő műhelyben. Szabadidejében Livingstonnal és Joe Higgsszel, a helyi rasztafári énekessel zenél, az utóbbit később Bob mentoraként említik. Egy jammelés alkalmával megismeri Peter Tosh-t, aki hozzá hasonló zenei ambíciókkal rendelkezik.

1961-ben barátja és tanítója Desmond Dekker elvitte a Ken Dhouris Federal Sounds Recording Studio-ba, hogy egyik dalát lemezre énekelje. A dal címe: Judge Not (Ne ítélj); amerikai stílusú rhythm & blues ballada. A felvételért tíz dollárt kapott. A lemez megjelent és csúfosan megbukott. Az üzletemberek nem támogatták többet Bob-ot. Ennek ellenére Bob Marleynak sikerül lemezeket megjelentetnie, de második kislemeze ismét kudarcot vallott, a harmadik úgyszintén.

 Egyetlen ember bízott benne: Rita, későbbi felesége, akivel egy fabódéban szegényes kis lemezbutikot nyitott. A bolti hangszóró egész nap Bob dalát bömbölte, de a vevők ritkán nyitogatták az ajtót. A kudarc mégsem szegte kedvét. Barátaival Bunny Livingstoneval és Peter Toshsal továbbra is összejártak, és elhatározták, hogy énektriót alakítanak. Desmond Dekker, majd Jimmy Cliff próbálkozott meg ismét karrierjük egyengetésével, de a történelem megint közbeszólt. Kingstonban ismét zavargások törtek ki. Egymást érték a kivégzések, utcai megmozdulások de 1962-ben a rasta mozgalom eléri egyik célját, Jamaica felszabadul a brit gyarmati elnyomás alól. A szigetországban békésebb évek következtek.

1963-ban Bob Marley, Bunny Livingston, Peter McIntosh, Junior Braithwaite, Beverley Kelso, és Cherry Smith egy ska és rocksteady zenekart alapított, a The Teenagers névvel. Később a nevüket megváltoztatták a The Wailing Rudeboys-ra majd The Wailing Wailers-re, végül a The Wailers-nél maradtak. 1966-ra Braithwaite, Kelso és Smith elhagyták a Wailerst, magára hagyva Marley, Livingston, és McIntosh trióját. Marley ekkor vált a banda vezérévé, énekesévé és fő szövegírójává. Ekkor új irányban próbálkozott, 1964-ben barátaival Wailin' Wailers néven együttest alapított, amelynek első felvétele, ami a Simmer Down címet viselte valóságos sikerrakéta lett. majd. A Wailers korai lemezeihez hasonlóan az első lemezük, a Simmer Down producere is Coxsone Dodd volt a Studio One-tól.

Folyamatosan ostromolták a sikerlistákat. A diadalmenet két évig tartott, majd a

Rude Boy korszakot felváltotta a Sexboy-korszak, ekkor már Bob Marley és együttese a legnépszerűbb sztárok közé tartozott Jamaicában. 1966-ban Marley összeházasodott Rita Andersonnal, és az anyja háza közelébe költözött a Delawareban lévő Wilmingtonba pár hónap erejéig.

1966 április 22. fordulópont az életében. Ezen a napon Haile Selassie Jamaicába látogatott. Látogatása során a jamaicai vezetők célzásokat tettek arra, hogy felvilágosíthatná híveit isteni mivoltát illetően, de a császár erre csak ennyit válaszolt:

A reptéren százezrek várták. Bob Marley elbűvölten figyelte ezt a vallási indíttatású karneváli forgatagot, s ettől kezdte tudatosan foglalkozott a raszta mozgalommal.  Ekkortól kezdett raszta hajat növeszteni.

Mielőtt elmélyülhetett volna az új vallásban, a család Amerikába költözött. Bob Marley az utóbbi három évben nagy sikerei ellenére alig pár száz dollárt keresett és édesanyja úgy döntött átköltöznek a jobb megélhetést kínáló USA-ba. Marley a rock hazájában zenészként akart dolgozni, de a dolgok másként alakultak. A Chrysler gyárban kapott munkát; kocsimosó lett, de egy nagy elbocsátási hullám alkalmával az elsők között rúgták ki. Ugyanekkor megkapta a behívóját, vagyis az USA színeiben Vietnamban kellett volna embert ölnie. Így inkább visszatért Jamaicába.

1968 és 1972 között Bob és Rita Marley, Peter McIntosh és Bunny Livingstone a JAD Records kingstoni és londoni stúdióiba utazott, hogy újra felvegyék a Wailers néhány számát, mivel kicsit finomítani akartak a hangzáson. Livingstone később így szólt ezekről:

A Wailers első albuma, a Catch a Fire 1973-ban lett piacra dobva világszerte, és sok példányban fogyott. Egy évvel később a Burnin' követte, melyen szerepeltek a "Get up, stand up" és a "I shot the sheriff" című számok. Eric Clapton nagy sikerre tett szert az "I shot the sheriff" felfedezésével, mely segítségével Bob Marley világszerte hírnévre tett szert. A Wailers 1974-ben oszlott fel Peter Toshnak és Bunny Livingstne-nak elege lett az üzleti hercehurcákból, szólókarrierre vágytak, és Wire is kilépett a csapatból. Marley mellett csak a Barrett testvérek maradtak, velük szervezi újjá együttesét, most már Bob Marley & The Wailers néven. Az új felállású csapat első lemeze 1974-ben jelent meg, és még az előző albumok sikereit is felülmúlja. Régi szellemben, de új hangzással szólalnak meg, a szólóének mögött vokálozott Rita Marley, Judy Mowatt és Marcia Griffith. Az akkori kritika szerint a legjobb zenekarok egyike volt a Wailers. 1976 áprilisában került a boltokba az új nagylemez, Rastaman Vibration címmel, és még megjelenés előtt több milliós megrendelés futott be az üzletekbe.

1976. december 3-án fegyveresek rontottak be Marley kingstoni lakásába, és tüzet nyitottak az ott tartózkodókra. Az énekest kevésbé sebesítették meg, de felesége súlyos sebet kapott, menedzsere pedig, aki Marley elé vetette magát a lövésekkor - életveszélyesen megsérült. Valószínűleg ez annak hatására történt, miszerint Kingstonban az a hír terjedt el, hogy a lázító dalszövegeiről híres énekes a miniszterelnöki székre pályázott. Marley a merénylet után azonnal elhagyta a szigetet, és csak másfél év után tért vissza. Londonba költözött, együttesével járta a világot, és népszerűsítették a reggae-t. Ugyanabban az évben járt életében először Afrikában, Kenyában, majd Etiópiában.

1977-ben jelent meg Exodus című albumuk, mely a legvallásosabb mind közül. 1978-ba két újabb album; a Kaya balladákat, szerelmes dalokat tartalmaz, a Babylon by Bus pedig a világ körüli turnén felvett dalokat tartalmazza.

Bob Marley 1978-ban tért vissza Jamaicába. A nagy esemény tiszteletére a raszták békekoncertet rendeztek a legjobb reggae előadók közreműködésével a kingstoni stadionban. Harmincezer ember gyűlt össze. A koncerten Marley lázító dalokat énekelt, miután mindenki tudta, hogy a miniszterelnök emberei is a nézőtéren vannak, ugyanazok akik a merényletet végrehajtották elenne. Amitől mindenki tartott elmaradt - helyette egy nagyon megindító jelenetnek lehettek tanúi a jelen lévők. A koncert után Bob Marley lesétált a nézők közé, és magával vitte a színpadra a két ellenségeskedő párt vezetőjét, Michael Manley miniszterelnököt és Edward Seagát. A színpadon egybekulcsolva felemelte kezüket, hogy mindenki lássa a jelképes cselekedetet, és így táncoltak együtt a reggae ritmusára.

"Legyen szeretet és béke! Legyen vége a háborúskodásnak"

- énekelte együtt a harmincezer ember, és egy pillanatra mindenki békét kötött egymással. A zenének még sosem volt ekkora szerepe egy nép életében.

 1979-ben Bob Marley már a harmadik világ más népeiért (pl.: Zimbabwéért ) énekelt, új Survival című albumán az afrikai gerillaszervezetekkel rokonszenvező dalokat jelentetett meg. A sajtó pedig újabb címeket adományozott neki: A harmadik világ elsõ szupersztárja.

Ezt a koncertet is Afrikában adták elő 1979.július.21-én több ezer ember előtt.

 1980-ban, a zimbabwei kormány meghívására tért vissza a forró kontinensre, koncertezni.Ugyan ebben az évben jelent meg utolsó albuma Uprising címmel. A sajtóban ekkor már aggasztó hírek jelentek meg gyógyíthatatlan betegségéről, melyet eleinte cáfoltak, de találgatásokat - agydaganat, leukémia - hallani lehetett. Egy NSZK-beli klinikán kezelték, dús raszta hajfonatai megritkultak, arca beesett, szeme fénytelen volt. Egy hír szerint később átköltözött Amerikába, a kedvezőbb éghajlat miatt.

 Utolsó koncertjét 1980. szeptember 23-án adta Pittsburgh-ben, bár ekkor már annyira beteg volt, hogy előtte 5 nappal ájultan esett össze. A zenekar le akarta fújni a koncertet, de Bob ragaszkodott a fellépéshez és végig is csinálta. Az életében utoljára előadott szám a Get up, stand up volt. A koncert az Uprising-tour része volt, de utána törölték a többi fellépést.

A megdöbbentő hírt 1981. május 11-én közölték, miszerint Bob Marley leukémiában meghalt. Temetése Jamaicában nemzeti gyászünnep volt. Holttestét a kingstoni stadionban ravatalozták fel és szülőhelyén Rhoden Hell-ben temették el, utolsó útjára is tízezrek kísérték.

Egyik kezében gitárjával, a másikban a Bibliával helyezték a koporsóba. A szertartás alatt a Wailers játszott, Rita Marley pedig gospeleket énekelt. A gyászbeszédet Edward Seaga új miniszterelnök mondta:

Hamvait özvegye akarata szerint 60. születésnapján, február 6-án helyezték örök nyugalomra Etiópiában, mely a raszták számára az ígéret földje, ahol először lépett trónra fekete császár, Hailé Szelasszié, Ras Tafari Makonnen személyében. A rendezvények csúcspontjaként aznap óriási Marley emlékkoncertet rendeztek Addisz-Abebában Peter Gabriel, Youssou N’Dour, Gilberto Gil, Shaggy, Lauryn Hill, Angelique Kidjo s a Third World közreműködésével, mely az Africa Unite nevet viselte. Ez a koncertfelvétel később megjelent DVD-n Amerikában. Végezetül pedig itt hallgathatjuk meg a santa barbarai koncertjét:

Nyugodj békében Robert Nesta Marley!