Miért kísért ez a gondolat, mely bennem él régóta

Mely nem hagy nyugton, csak zaklat folytonában

Van bennem valami, ami mardos és eltipor

Egy kicsi rész még ami, nem taposott beton

Mért kényszerit arra, hogy kiírjam magamból?

Tán mert ez a lelki támasz, kitörni a vigaszomból

Nem kérdezi, csak zúg belülről, lükteti a mellkasom

Elfogyni nem bír, mert én azt nem hagyom

De próbálom kiűzni a belém költözött gonoszt

Várok magamra, nem tudom, hogy mit is akarok?

Elérkezett a pillanat, megkérdezzem önmagamtol

Szánalom és bűn árnyékol, átkarol a nyugalom

A gondolat még mindig bennem, nem költözik a mocsok

Ki most érezz, veszett farkas, nyüszítek az éjjelen

Nem talál már senki én rám, csak a holdat figyelem

A drámaságom átitatom, nem gondolok a holnapra

Csak a jelent itatom, elmondom hát még egyszer

Költözz sátán, szedd sátorfát, mert én élni akarok

Megfeszült erős szívem neked soha nem adom

Nem kell ördög csak az angyal, ki engem megvigasztal

Egy tündér ki reggel fülembe súgja, köszönöm hogy itt vagy újra

Kilakozott már a démon, most már csak a tisztaság

Megváltoztam én is ezzel, mint az egész nagyvilág