Na a három hónapos szabadság s nyár leteltével újra indítom a blogom, s ott folytatom, ahol eddig abba hagytam.
Azután már helyre állt az agyamban a vérkeringés és a neutronok, szabat teret, kaptak és tiszta oxigént s ezáltal figyelmesebben, és összpontosítva vezettem. Útközben az unokatesommal is szembe mentem sőt, még egyszer ki is kerültem, aki mellékesen a főnököm is, Ezek szerint nem vett észre
Visszamentünk a poligonhoz, s há a szívem is megkönnyebbült, egy kb másfél tonnás kődarab le is esett róla, az is lehet hogy, a vesekőm volt rárakodva.. Ugyan is megláttam a tesom, s a vigyor s boldogság az arcomra költözött.
Tíz perc sem telt el, s szólítottak, megijedtem, mert mondták, üljek be egy másik kocsiba, s azt hittem azt fogom vezetni, de mint kiderült csak egy öregcsávónak kellett legyek a tanúja. Az öreg a poligontol elment a cérnagyári parkolóba, s sikeresen le is tette a vizsgát, tíz perc sem volt ejsze.
Odamentem az én kocsimhoz, jobban mondva az insctrucorom kocsijához, há nézem, hogy javítsák, na mondom: - Jókor kell ezt is javítani:D
Mondtam, hogy én vezettek elsőre, mert a múltkor második voltam, s idegeskedtem, s nem is sikerült volt. Beültem, bekötöttem magam, megmozgattam a tükröt, hogy lássa, hogy mindenre figyelek. Elémbe tolt egy papírt, s akkor látom, hogy a képen éppen füttyögtetve, ordibálva, tapsolva vagyok rajta, pont akkor kapott le a gép mikor sikerült a tesztem. Na há ezen egyet elmosolyogtam magamban, oszt aláírtam a dossziémat. Amúgy ugyan az a rendőr volt, aki először csíkban bent volt a vizsgámon, s akivel először vezettem volt hosszúba, valahogy a sors összehozott minket, gondoltam, három a magyar igazság, most má sikerülnie kell.
Elindultunk.. mondta, menjek a városi piac felé, szerencsére semmi nem volt az utamban, majd a korház mellett kimentünk a táborba, az Orbán Balázs iskolával szemben kivitetett a macskaköves útra. Na itt mondta, hogy csináljak egy hármas fordulást. Néztem, hogy ez nem normális, há e bolond. Oszt ötből valahogy megfordultam, ott volt hegy, macskakő, keskeny út, bordura. Oszt a Solymossy utcán le akart vitetni, de későn szolt, s én sem érettem tisztán, így hát mentem a korház háta mögött. Az Ady Endre utca sarkánál megálltam me stop volt, szétnéztem, akartam indulni s nézem befékezz, na gondoltam, vége mindennek, a névrokonság nem hozz szerencsét nekem. Magamban a hétszentséget s mennyországot, s az Istent, s Javét, Jah-t mindent elhordtam. Gondoltam, na itt ez megint elvágott. Oszt mondta, hogy menjek a Kaufland felé, a körforgalom akadályát sikeresen teljesítettem. Vigyáztam, hogy a Kauflandnál a vasútnál, álljak meg a stopnál. A Kaufland oldalnál mondta, hogy, csináljak egy háttal parkolást. Néztem a tükröt mint bornyú az új kaput, s oszt megcsináltam. Itt beindult a nagy szívverés, magas vérnyomás, adrenalin, cinkhiány s minden egyéb ami az emberben termelödik. Oszt nézem 10 pont, Admis. Édes Drága Istenem há sikerült, mondtam neki,,multumesc domnule,, ,,thank you,,. A vigyor valósággal rámászott az arcomra, oszt fogta magát és bement vásárolni az áruházba. Addig a haveromnak vigyorogtam, már rendesen zavarta, hogy nekem sikerült, s ő még hátra van. Biztattam, adtam a reménysugarakat, s pozitív vibrésönt s mindent.
Oszt megjött, s a haverom is elindult, természetesen én addigra hátul már eufóriában úsztam, s dúdoltam magamban a következő dalt: ez az én hálaadó, Istenhez szóló, megköszönő dalom.
Köszönöm Uram...
Rendesen, hiba nélkül vezetett, s mondta neki a vizsgabiztos rendőr, hogy menjen ki a Solymossy utcán, neki is indult a haver, kettesbe rakta, de nem nyomta meg neki a szemét, s nem bírta ki, kezdett visszagurulni az autó, s be is döglött. Újra indította, s nem volt elég nyomaték így megint nem ment ki, a rendőr mondta, hogy nyomja meg a gázt, de abban az ijedségben nem értette, mit mond, igy még egyszer bedöglesztette. Kérte, hogy had tolasson vissza, s úgy menjen ki, de mondta, hogy túráztassa meg a motort, s há mi ilyent nem tanultunk, úgy, hogy bedöglesztette. Mondta a rendőr, sajnálja, s üljön át az anyósülésre. Oszt a rendőr jó megtúrázta és kihajtott a dombon. Visszamentünk a poligonhoz, s már nézte az insctuctor, hogy valami gubanc van. Oszt kiszálltunk elmeséltük mi, hogy volt, én megköszöntem. Utána, muszáj volt elmenjünk a Corsóba, me muszáj volt megigyak valamit a boldogságra, mert addig ugy éreztem s vert a szívem, mint mikor legutóbb elvágtak. Megittam két shut jégert, s azzal vígan hazamentem. Otthon leültem a gép elé, s kipattintottam egy üvegbort. Anyám persze semmit nem tudott az egészről, s kérdezte, hogy ezért nem megyek melóba me iszok itthon. Én csak annyit mondtam, hogy meg van rá az okom, s kérdi, hogy miféle okom van. A válaszom egyszerű és sokkoló volt számára, megvan a könyvem mutter!. A szemei majd kiestem, nem hitte el, hogy mi, hogy nekem, a szerencsétlen fiának sikerült a könyve, ilyen nincs. De mégis:D.
Egésznap vigyorogtam, a család nem akarta elhinni, apám sem hitte el mikor mondtam neki telefonon, jó volt, hogy nem reklámoztam magam. Oszt még aznap este megittam vaegy sört a sikeremre. S vártam, hogy küldjék ki a jogosítványt. Még egyszer I THANK YOU JAH!!!
Ui: Adj hálát az Urnak, adj hálát annak, ami megtörténik veled, és bizz és önmagadban, s ne törödj a kritikákkal, mert csak a másikot minősiti, s téged stresszel le. Élj az álmaidnak...:D
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.