Az én életem, az én sztorim:D

2013. május 06. 18:38 - bombaendre

DUPLA KETTES

DUPLA KETTES

Felülök a hattyúk hátára

S szájtátva figyelem, ahogy

A szárny tátva elrepít magával

S egy évig, mint Neils Holgerson

Hol vízen, hol sárban, hol gazon

Elkísérnek a földi utamon

 

Most akkor ez dupla kettes?

Most én vagyok a vesztes?

Már itt tartok, s mégis sehol

Annyi mindent tapasztaltam

S mégis még semmi, amit

Az asztalra pakoltam

 

 

Azért követem az ősök példáját

Hajtom élet-bicajom pedálját

Haladok egyről kettőre

Majd vissza mínusz egyre

S mint a sakkban a paripa

Kettőt előre egyet balra

 

Majd leüt egy királynő

S megyek az asztalra

S majd jön egy paraszt, felsegít

Újra kezdődik a játszma, ez csendesít

De két kettes, mint két kifejlett hattyú

Úgy van egymás mellett

Kedvenc kártyalapom a pókerben

 

Remélem az életben is összejön az All in

S az Isten még sok sokáig megsegít:)

Szólj hozzá!
2013. január 15. 00:25 - bombaendre

Anyám tyúkja avagy kutyája

Anyám tyúkja avagy kutyája


Mi a szitu? Talán már szimpatikus
Az hogy itt áll, mint a gyógypatikus
De jut eszembe, látom magán,
Jól fenn hordja, kend az orrát

Futkos, mint a veszett vadkan
Szárnyal-, repdess padról padra
Ha kell el is szolja magát
De ki nem rakják, mint a macskát

Miért tennék? Hisz szeretik
Minden porcikáját megeszik
Van itt búza, kender, árpa
Valóra vált kend ez álma

Adjon hálát a gazdúrának,
Hogy élhet a vígdolgában
S ha szüksége van magára
Mindig legyen a farában

Mi van öreg?, figyeltelek
Látom az idő veled, pereg
Hű katona voltál komám
Bátran védted a várpalotám

S ne adj Isten, hogy vérszemet
Kapjon szemed, me kitekerem…
Édesanyám árva szolgája
Maradj mindig hű hozzája!

Szólj hozzá!
2013. január 14. 08:57 - bombaendre

Tavaszváró

Már egyre fényesebb a nap

Most is éppen kacsingat

Halott fák a szemetesnél

Egy-egy még a lakásban él

Csendesebbek a harangok

Szabadulnánk a kilóktól

 

Kinézek a fagyos tájra

Még a madár sem jár arra

Minden fehér, minden szürke

Vajon mikor öltözik be?

Szép sárgába, na meg zöldbe

A jövő nem sík hanem görbe

 

Még benne vagyunk a gödörbe

Oszt lassan feltelik, majd földdel

A mínuszok még hátra vannak

De mi várjuk nagy pocakkal

Reménykedünk hogy az újév

Szerényebb lesz, mint múlté

 

A szánkók még készenlétben

Örülünk, hogy gyermekfejjel

Ordítunk a vaksötétben

Igaz, hogy még sehol semmi

De a tavasz már remény cikk

Csak igazán kell benne hinni

Szólj hozzá!
2013. január 10. 18:46 - bombaendre

Köszönöm

Mint üldöző vad az alanyt,

Úgy kergetem önmagamat

Egyszer ez jó máskor más,

Mutassd Uram az útirányt!

Verj fényes ösvényt elém

Ne menjek a rosszabb felé

S mért van? Ha kell választanom

Magam kelepcébe csalogatom?

De a jót is tapasztalom

Uram ezért hálás vagyok

Egyszer adsz, s máskor veszel

Az élet ettől hullámvölgyes

De én éppen igy szeretem!

Hálát adok, a környezetnek

Akik engem körbe vesznek

S legfőképp Uram neked

Mert te adsz erőt s hitet

Hogy tudjam mi a helyes

Vagy éppen mi nem

S ha néha elordítom

I thank you Jah, azt neked szánom

Zárom szavam, zárom imám

I thank you Jah, I thank you Jah!!!

 

 

 

 

Szólj hozzá!
2012. november 27. 03:04 - bombaendre

Télelő

Télelő

 

November hátán már a nap sem izzad

Csak úgy előjön, mint az éhező hím vad

A tisztás patakánál s rögtön tovább illan

Aztán újra eltűnik, majd megint elővillan

 

Olyan, mint a hal, mely fel-felugrik

Az a baj még mindig, a sodrással úszik

De még hegyzi fülét, még-még hallgatózik

De lassan minden elhal, elcsendesedik

 

Napsugarak is csak halványan bimbóznak

Lassan az ablakokra jégvirágot szórnak

Leheleteink a szürke ég falára íródnak

Majd, mint füstbe ment terveink, elporhad(nak)

 

Már gond van, a napi sétafikálással

A sétabotok lassan pótmamává válnak

A hó még mindig vár, csak várat magára

A hideg lassan felemészt, sírt áss magának

 

A fák szomorúak, még köszönni sem tudnak

Csak a fenyő tud, mely zöldruhába csusszant

Lassan neki is itt a vég, minden egyéb másnak

Oszt minden újraébred, mint a zsidók Messiása

Szólj hozzá!
2012. november 25. 13:45 - bombaendre

Másnapért

Másnapért

 

Míg más ünnepel mi temetésre, járunk

Ne csodálkozz, ha holnap a te sírodat ássuk

Itt a vénlegények egy üveg páleszért

Sírgödröt ásnak, kár ezért

Aggódnod, hogy mi lesz a vacsora

Ha jut már valami a kész csoda

Ha reménykedsz a jövődben régen halott vagy

Mert a balesetek száma kibaszott nagy

Egyik napról a másikra, alkalmat használva

Bízni, hogy megmaradunk két talpunkon, állva

Ironikus a humorunk, röhögünk a bajunkon

Bemásznánk mi is az úgy nevezet banklyukon

Agyunkon ez több milliószor átfutott

A büdös életbe a bank megint átkúrott

Barátokra szórjuk az agyagos földet

Nem kellett volna túl lépni a zöldet

 

Ref.

 

A hétköznapok írják nekünk a horrorfilmeket

Jó lenne kikapcsolni fejekben a vetítéseket

Tőlünk függ csak hogy az unokáknak mit adunk

Mert együtt írjuk jövőnk, nem pedig mi magunk

 

Mert hétköznapok írják nekünk a horrorfilmeket

Jó lenne, nem erről írjam versemben a rímeket

Tőlünk függ csak hogy az unokáknak mit adunk

Mert együtt írjuk jövőnk, nem pedig mi magunk

 

 

Tragédiákban fekszünk, és drámákban ébredünk

Éjjelenként jár az agyunk miből lesz majd kenyerünk

Amit a család elé teszünk, hogy legalább ők faljanak

Ne félj olyant, nem teszünk, amiért felakasszanak

Itt nem ritka, hogy tizenéves fejjel nem az egyetem a cél

Hanem az, hogy használ-e gyógyszer s a nemi beteg krém

Orvosi szótárban nem szerepel a sterilizált tű

Úgy terjed az Hepatitis C, mint hajban a tetű

Csak a kék eget vizsgáljuk, s várjuk a megváltót

Utolsó reményünk, ha megnyerjük a hatos lottót

Ma már csak azért fogunk kezet, hogy órákat lophassunk

Nem törődünk mi már mással, csak holnap jól lakjunk

De én mégis bízok, mert egyebet úgy sem tehetek

Az Isten ad csak lelkierőt, hogy ezt itt elviselhessem

 

 

Ref.

 

A hétköznapok írják nekünk a horrorfilmeket

Jó lenne kikapcsolni fejekben a vetítéseket

Tőlünk függ csak hogy az unokáknak mit adunk

Mert együtt írjuk jövőnk, nem pedig mi magunk

 

Mert hétköznapok írják nekünk a horrorfilmeket

Jó lenne, nem erről írjam versemben a rímeket

Tőlünk függ csak hogy az unokáknak mit adunk

Mert együtt írjuk jövőnk, nem pedig mi magunk

 

Szólj hozzá!
2012. november 16. 13:00 - bombaendre

Elmúlás

          Elmúlás

A relatív idő is csak telik
Már egy perc, s törik
Törik a szív, a lélek
A hang belül cseng
S érez

Kondult, mint a harang
S aktiv lett a harag
Amit széttép, pár szív
Ami gyilkos, ami vámpír
S vért szív

De ha nő a távolság
Százszor száz
Meg ezer méter
A barátság tiszta méreg
A szervezetre, ami érez
Ami lélek

De a méreg kell
Mert punyadtság lesz éber
S ha egy nő a szakadék
Barátság is csak maradék
Testifény

De majd az idő
Mi gyógyítja sebeink
S ráeszméltet mi szép
S mi egyedi
Múló és gyermekkori
S érzelmi

Szólj hozzá!
2012. október 17. 20:04 - bombaendre

Sejtelem

Sejtelem

 

Valami ismeretlen sejtelem

Elképzelt valóság

Szikrázó nyers érzelem

Szívembe maró láz

Egy fojtogató gondolat

Emészti perceim

Elzárja vért agyamtól

De érted megéri

 

Zárt titok láncol körbe

Mint a Holdnak felszínét

Fénylesz, mint a búzakalászt

Rétnek szőke mezején

Lehámozni hélyt a magról

S megérteni soraid

Arcod oly csodálom

Mint újszülött a szüleit

 

Elszürkült hétköznapok

Virágoznak újra

Addig járt a korsó

Míg ott maradt a kútnak

Tépném vágynak fátylait

De falak vesznek körbe

Ha lerombolsz egyet is

Kaplak máris ölbe

 

Hideg hajnali percek

Változnak órákká

Telnek-múlnak a hetek

De mintha érzelem csóválná

Majd évek lesznek abból

S újra érzés lesz a magból

Vajon sorsom akar újat adni?

Csodálatos vagy  ……..!

Szólj hozzá!
2012. szeptember 29. 20:01 - bombaendre

Szeptember végén

Szeptember végén

 

Még írnak a lapban az olimpiáról

Még posztol a juhász az erdő előtt

De láthassuk lassan a való világot?

Már x-eket nézhet a tévéleső

Raszta szívemben a zűrzavarú nyár

S még benne dobog az egész sikerem

De íme rasztás hajam, a múlté lett már

S a Bl meccs zaja megüté fülemet

 

Meghűl a piám, eliramlik az éjjel

Ülj kis szívem, ülj a térdemre ide

Borítsd mellkasomra szép kebeled

Ha elvisz a strock, keresed-e sírhelyemet

Oh mond: ha előbb megyek el, testemre

Szórsz-e majd maréknyi agyagos földet?

 Elcsavartatod-e fejed valami hőssel

Vagy szivedben örökre enyém leszel?

 

S ha lehúzod egykori bikini alsód

Keresztfám jobb felire akaszd

Én feljövök érte a pokol bugyrából

S bal felire átrakom azt

Tele sírnám azt könnyeimmel

Mert már nem lehetsz te velem

De míg életben van ősi lelkem

Az akkor és mindörökké szeret

Szólj hozzá!
2012. szeptember 21. 11:34 - bombaendre

Álmom hajfonalán

            

             Na-val nem kezdünk mondatot, de én vérlázadó révén mégis megtettem, nyányányá. Na szóval, (esmen megtettem), ott tartottam, hogy keresnem kellett, egy olyan embert, aki hozzá, mer nyúlni a hajamhoz, s akiben még úgy meg is bízhatok, s ért is a raszta készítéshez. Sokat kerestem, kb. havi 2000 lejt, de végül rátaláltam a fodrászomra.

     Június 16-án, pontosan emlékszem a dátumra, mint a születésemre. Jól indult az egész, me mondta, hogy soha másnak rasztát nem készített, csak magának, há gondoltam magamba, ejsze csak kisül belőle valami. Elmentem hozzá, fogadtatás szívélyes volt, puszi, pacsi, minden egyéb megvolt.

           Délután három órakor nekifogtunk a haj(d)műveletnek. Engem az álmom hajtott előre, őt meg a megígért pénz, de én nem gondoltam, hogy kínzássá, erőszakká és tortúrává válik. Először, vaegy hajgumival, csomókat csinált az agyamra, úgy néztem ki, mint Harisnyás Pippi csak sokkal  több copffal.

  Ennek az volt az értelme, hogy jobban odaférjen ahhoz a hajkötegekhez, amiből készülni fognak a rasztáim.
 Az elsőnél, még 2x visszakelett bontani a hajamat, me nem tetszet a mesterfodrásznak, s nekem is bőkte a szemem, de lehet, hogy csak a kanál volt, kávézás közben. Nem mondom, hogy kellemes érzés volt, me nem volt, az, ugy tépte a hajamat, mint amikor a maki tetvészik egy másik kolégája fején, vagy Harisnyás Pippi hajában:D.
Az első rasztám olyan félóra alatt kész lett, elneveztem öcsinek, mert, olyan kicsi, apróka, ártatlan raszta volt. Legelső szülött létére a legkisebb, s legsoványabb, a hajkorházban az ilyent inkubátor alá tették volna.

elso.jpg

      

     tt az első kép, szó szerint drágaságaimról, feltöltöttem a facebookra, közben jöttek a kommentálások, hogy de beteg vagyok, jó nézz ki, nem nézek ki, like, dislike. Én csak arra tudtam gondolni, hogy a következő napokban mennyi kommentálást kapok, a facebookon kívül is, s főleg a munkatársaktól. Nos nem csalódtam..

      A fájdalom egyre fokozódott, s a rasztacsimbókjaim is egyre szaporodtak, közben megnéztem már egy teljes évadot a Family Guyból. Este kilenc órakor, már kezdtem elálmosodni, s így ,,szolá a fodrász hézzám,,: - Hogy olyan 6 körül aztán le akar feküdni, kicsit pihenni. Na gondoltam, itt tényleg megkezdődött a végítélet: - Bomba, hova kerültél, mit teszel magaddal? De elmentünk vacsorázni, s újult erővel ismét belevágtunk.

   Éjjel egy órakor, újra elfogott a fáradság, már a szemeim csukódtak le, s fejem hajlott le, de nem tudtam elaludni, me a fejbőrömet tépte, s horgolta, s fésülte, s a fájdalom nem hagyta, az agyam kikapcsolni. A testem is már görcsben állt, úgy el voltam zsibbadva, mint fogorvosnál. Aztán négy óra felé mondtam, én nem bánom, de feküdjünk le, na nem egymással, hanem külön- külön, me te is s én is fáradt vagyok.

  Reggel nyolckor felkeltünk, s újra belefogtunk a feladatba, az álmosságot hamar kihajtotta a szememből a könnycsepp, amit a fájdalom okozott.

,, Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyjad a fájdalmat másra.
Engem változtass rasztásra.,,

     Néztem az órát, s már dél körül volt, elmentünk egyet reggelizni, s akkor azután, nem az előtt, csak is utána jött a tortúra vége. Még fel-felbőgtem mint az 1200 Lada, de már láttam a fényt az alagút végén, s láttam magam előtt a forma 1 futamot. Három óra elött 10 perccel befejeződött a hajművelet. Megköszöntem, dicsértem, örültem, s vigyorogtam, s hálát adtam Úrnak, Jahnak, Buddhának, Javénak s a fodrászcsórónak. Azzal elfutottam haza, me volt még 10 percem a futam kezdéséig. Felvettem a nyúlcipőt, ez esetben a Globe-t,  azzal kennyed hazza. Útközben még összefutottam pár baráttal, de a szuszogástól nem tudtam velük értelmesen beszélgetni. Futam előtt haza értem, olimpiai rekorddal. A felvezető kör ment pont, na megnyugodtam, megpihentem, s örültem az új sérómnak. S beraktam a Winampba a kötelező, mindenki által ismert zenét:

    Másfél év, és 22 óra kinlodás és nem kevés türelem, kitartás után sikerült az álmom. Egy álom, ami ezek sorok irása közben már nem van meg, de bennem él örökre. S örülök, hogy ismét teljesitettem egy álmom.

,, S eljövé az idő amikor László Attilás korszakot leváltá a horgolt korszak,, Bomba 06,16P080712_15.20[02].JPG

                                                            Ez az első fénykép róla teljes egészében.

Ui.: Gondol meg jól, hogy rasztás legyél s Légy büszke rá ha az, mert változást idéz elő.

Szólj hozzá!
2012. szeptember 15. 04:10 - bombaendre

Helyszínem

                                                 Helyszínem                                                     

 

Ez a város kihalt kietlen

Mint télen Kiev meg a Bethlen

Olyan szürke, mint a malter

Amit a szakmunkás kavart el

S egyenes, sima, mint a lapát

Mint a tisztán kivasalt kabát

S láttad már éjszaka?

Mert én igen

Néha rám száll, mint a hódara

S máskor elillan, üres s sima

Mint középkor előtt a föld

Agyukban nőtőn nőtt a köd

Csak arra vár, lassan komótosan

Hogy verjen, mint a szívpumpa

A mélybe lenyom, majd lassan húzz fel

Mint hat tojáson kotló struccfej

Fellázadjon, kérjen segítséget

De mi nem adunk, mert az

Túl tesz az elitségen

De a város szeret, magába tart

Rögvest, el nem enged, el nem ereszt

Csak húz, vonz, mint egy láthatatlan mágnes

Vajon ha itt él, alkotott volna Wagner?

Csak az utcák, éjszakai lámpák

Egyik pislog, a másik átvág

Egy-egy sötét árny meghátrál

De a város büszkeségből kántál

Olyan, mint a rendőrnek a fánktál

Ez a város nem gyors, két lábbal sántál

Kergeti önmagát, mint fakutya a farkát

Láttál már pillanatnyi képet

Pl amikor egy részeg az utcára kilépet

Most is láttam egyet, tántorgott az imént

Vörös bor vagy vérfolt kacagott az ingén

Kihúzom a szófegyvert a rímek zsákjából

S pofán lőlek vele, hogy halj a városomról

Nem téglából vagyunk csak simán várromokból

Évszázadok ajándékoztak kárhozatból

Kár azokból, Mondom én ezt okból

Hogy ne lógjak ki a sorból

De ez a város csak fúja, csak dalolja

Flexek hangja által fülembe súgja

Mormolja, mint rákos az imákat

Csak járom az utat, mint Tarzan az ingákat

Lógok egyik helyről, kocsmából ki be

Majd csak belebotlok valakibe

Ez szenthely, mint Jeruzsálem, vagy Mekka

Annyira varázslatos, mint a finneknek a Milka

Lehet lila, fekete is de igazából foltos

Az évszázadok átírták, mára már porból

S hamuból kell várat építsünk rája

Mint János Zsigmond a székelyek vajdája

Ez egy olyan hely, mint a rasztáknak Zion

Csak kár hogy kasztrál még a kommunista ikon

De mégis ragyog, mint az éjféli félhold

Félig látszik csupán s  túl oldala titok….

 

Szólj hozzá!
2012. szeptember 11. 19:33 - bombaendre

Amikor még celeb voltam....

  Hm, de jó érzés visszagondolni, hogy igen megcsináltam, teljesítettem egy álmom, sok kritika, kínlódás, idő mellett és termesztésen a reggae szeretette és a raszta szív kellett hozzá. 

   Az egész ötlet már évekkel ezelőtt pattant ki a fejemből. - Há én reggae fan vagyok,(nem akarom magam rasztafariannak hívni, me nem méltó hozzám és nem is művelem a szokásait, de az ideológiájával egyetértek),  há én rasztás kell legyek. Egyet gondoltam, s akár újévi fogadalomnak is hívhatnám megfogadtam 2010 december 20. körül, hogy  a jövő évben növelni fogom a hajam, hogy rasztás tudjak lenni. Persze a haverok s mindenki örültségnek, s viccnek tartotta: 

  • - Áhh te úgy sem növeled meg,
  • - Há te kopac vagy,
  • - Hova neked hosszú haj,
  • - Mi az a raszta?:

   Egy-két hónapig semmi baj nem volt, me még egész kicsi volt, me ugye 0-ás géppel vágtam le, s onnan idő kell még a hajnak is, hogy megnőjön. De már június körül kezdett rakoncálkodni a séróm, ugyan is kezdet a szénabúgjához hasonlítani. Reggel mikor felkeltem egy marék zselét, s hajlakot, s azok hiányában cukros vizet kellett rárakjak, hogy valami tartása legyen, s ne nézzenek valami seggbe, fujt kakasnak.

Na itt jöjjön egy rész a László Attilás korszakomról, me az is megér egy misét:D

  Szeptember körül már kezdtem elLászló Attilásodni, kezdtem a csóróhoz nagyon hasonlítani, bár énekhangban szerintem, alulmaradna.  Az utcán állítottak meg, hogy pont olyan vagy, mint László Attila, én csak annyit mondtam, hogy ő hasonlít rám, mivel én idősebb vagyok. Ezzel hívtam magamra a figyelmet, ha már Mercedesem nincsen legalább hasonlítsak valakire.

   Tavaly nyár végén az unokatesom esküvőjén a saját néném nem ismert meg, így csinált:

- Há ki ül az a csaj mellett? S hol van Endre?

Mondták anyámék, hogy én vagyok, hát egyet csodálkozott. Végül is nem kell mindenki, megismerjen, elég ha magamra ismerek. S még azon az esküvőn, jön rám nem ismert néném unokája az apjával s mondja, jobban mondva toporzékolja, hogy:

-  Né László Attila, apu menjünk oda a színpad elé, biztos fel fog lépni, hallgassuk meg.

Az unoka tesom csak nézett körbe, s utána jött rá, hogy kire is mondta. 

   Aztán novemberben bementem a Club Caffe 46-ba, valami buli volt, tesomnak is a törzs helye többek között, s há én mit sem sejtve lekezeltem egy-két ismerőssel, hátra ültünk a haverokkal sörözni. Egyszer megyek előre s há hallom, hogy valaki hátulról ordítja:

- Né László Attila, énekeltessük meg

S há hogy, hogy nem egy mikrofon is előkerült, hát az nem is hiányozhat, s egyből jöttek a kérdések:

Mit iszol? Mit kérsz? S mit énekelsz?

Na bényomták a következő számot:

Természetesen kiút nem volt, nem lehetet megúszni, én mondtam, hogy a hangom nem olyan de ők erősködtek, ordították: -Tojjad Attila, Az az Attila, Zene nélkül, Elmegyek-elmegyek, stb.

Hát én ott szinte el is mentem de nem haza hanem a wc-re, szinte beszartam a röhögéstől, hogy mekkora állatok tudnak lenni valakik, s hogy én mekkora barom, hogy bevállalom)

Hát más esélyem nem volt, muszáj volt, megköszörüljem a torkom s magamból, kiadjam a hangot, hát a hang az hagyján, de a sok sör hatására nem tudtam követni a szöveget s csak úgy néha-néha alá vokáloztam. Há mindenki tapsolt, s röhögött, s nyerített. A végén volt olyan, aki nálamnál is részegebb lehetet, me azt kérdezte, hogy adok-e egy autogramot, me ő nagyon szeret engem. Mondom barátom, ez ne legyen probléma, szerintem azóta sem mosott kezet a rajongom...

                                      Itt a bizonyiték:D

Ezzel aztán úgy le is járt az élő fellépéseim, a haverommal még egy két hétig osztottuk az ügyet, hogy akkor ő lesz a menegerem s jól, meggazdagszunk, s lejáratjuk a média által félsztárolt Csillagszületik győztes László Attilát de, aztán megkeresés hiányában lemondtuk az ötletről. 

   De aztán tavasszal néztem a tévében, hogy  a csóró, az alteregóm levágatta a séróját, s má nem is hasonlítottunk. Örültem neki me már annyit nem sztároltak, kezdett a csillag hullani...:D

Ui: Jó volt kipróbálni a sztárságot is de jobban szeretek hétköznapi ember maradni.

Nem kell csillag legyél hogy ragyogni tudjál...

                                                                                                                                        Folytatodik....
Szólj hozzá!
2012. augusztus 15. 15:10 - bombaendre

I Thank You JAH - Avagy a blogom Folytatása:D

         Na a három hónapos szabadság s nyár leteltével újra indítom a blogom, s ott folytatom, ahol eddig abba hagytam.

        Azután már helyre állt az agyamban a vérkeringés és a neutronok, szabat teret, kaptak és tiszta oxigént s ezáltal figyelmesebben, és összpontosítva vezettem. Útközben az unokatesommal is szembe mentem sőt, még egyszer ki is kerültem, aki mellékesen a főnököm is, Ezek szerint nem vett észre

Visszamentünk a poligonhoz, s há a szívem is megkönnyebbült, egy kb másfél tonnás kődarab le is esett róla, az is lehet hogy, a vesekőm volt rárakodva.. Ugyan is megláttam a tesom, s a vigyor s boldogság az arcomra költözött. 

    Tíz perc sem telt el, s szólítottak, megijedtem, mert mondták, üljek be egy másik kocsiba, s azt hittem azt fogom vezetni, de mint kiderült csak egy öregcsávónak kellett legyek a tanúja. Az öreg a poligontol elment a cérnagyári parkolóba, s sikeresen le is tette a vizsgát, tíz perc sem volt ejsze.

Odamentem az én kocsimhoz, jobban mondva az insctrucorom kocsijához, há nézem, hogy javítsák, na mondom: - Jókor kell ezt is javítani:D

    Mondtam, hogy én vezettek elsőre, mert a múltkor második voltam, s idegeskedtem, s nem is sikerült volt. Beültem, bekötöttem magam, megmozgattam a tükröt, hogy lássa, hogy mindenre figyelek. Elémbe tolt egy papírt, s akkor látom, hogy a képen éppen füttyögtetve, ordibálva, tapsolva vagyok rajta, pont akkor kapott le a gép mikor sikerült a tesztem. Na há ezen egyet elmosolyogtam magamban, oszt aláírtam a dossziémat. Amúgy ugyan az a rendőr volt, aki először csíkban bent volt a vizsgámon, s akivel először vezettem volt hosszúba, valahogy a sors összehozott minket, gondoltam, három a magyar igazság, most má sikerülnie kell.

      Elindultunk.. mondta, menjek a városi piac felé, szerencsére semmi nem volt az utamban, majd a korház mellett kimentünk a táborba, az Orbán Balázs iskolával szemben kivitetett a macskaköves útra. Na itt mondta, hogy csináljak egy hármas fordulást. Néztem, hogy ez nem normális, há e bolond. Oszt ötből valahogy megfordultam, ott volt hegy, macskakő, keskeny út, bordura. Oszt a Solymossy utcán le akart vitetni, de későn szolt, s én sem érettem tisztán, így hát mentem a korház háta mögött. Az Ady Endre utca sarkánál megálltam me stop volt, szétnéztem, akartam indulni s nézem befékezz, na gondoltam, vége mindennek, a névrokonság nem hozz szerencsét nekem. Magamban a hétszentséget s mennyországot, s az Istent, s Javét, Jah-t mindent elhordtam. Gondoltam, na itt ez megint elvágott. Oszt mondta, hogy menjek a Kaufland felé, a körforgalom akadályát sikeresen teljesítettem. Vigyáztam, hogy a Kauflandnál a vasútnál, álljak meg a stopnál. A Kaufland oldalnál mondta, hogy, csináljak egy háttal parkolást. Néztem a tükröt mint bornyú az új kaput, s oszt megcsináltam. Itt beindult a nagy szívverés, magas vérnyomás, adrenalin, cinkhiány s minden egyéb ami az emberben termelödik. Oszt nézem 10 pont, Admis. Édes Drága Istenem há sikerült, mondtam neki,,multumesc domnule,, ,,thank you,,. A vigyor valósággal rámászott az arcomra, oszt fogta magát és bement vásárolni az áruházba. Addig a haveromnak vigyorogtam, már rendesen zavarta, hogy nekem sikerült, s ő még hátra van. Biztattam, adtam a reménysugarakat, s pozitív vibrésönt s mindent.

   Oszt megjött, s a haverom is elindult, természetesen én addigra hátul már eufóriában úsztam, s dúdoltam magamban  a következő dalt: ez az én hálaadó, Istenhez szóló, megköszönő dalom.

   Köszönöm Uram...

Rendesen, hiba nélkül vezetett, s mondta neki a vizsgabiztos rendőr, hogy menjen ki a Solymossy utcán, neki is indult a haver, kettesbe rakta, de nem nyomta meg neki a szemét, s nem bírta ki, kezdett visszagurulni az autó, s be is döglött. Újra indította, s nem volt elég nyomaték így megint nem ment ki, a rendőr mondta, hogy nyomja meg a gázt, de abban az ijedségben nem értette, mit mond, igy még egyszer bedöglesztette. Kérte, hogy had tolasson vissza, s úgy menjen ki, de mondta, hogy túráztassa meg a motort, s há mi ilyent nem tanultunk, úgy, hogy bedöglesztette. Mondta a rendőr, sajnálja, s üljön át az anyósülésre. Oszt a rendőr jó megtúrázta és kihajtott a dombon. Visszamentünk a poligonhoz, s már nézte az insctuctor, hogy valami gubanc van. Oszt kiszálltunk elmeséltük mi, hogy volt, én megköszöntem. Utána, muszáj volt elmenjünk a Corsóba, me muszáj volt megigyak valamit a boldogságra, mert addig ugy éreztem s vert a szívem, mint mikor legutóbb elvágtak. Megittam két shut jégert, s azzal vígan hazamentem. Otthon leültem a gép elé, s kipattintottam egy üvegbort. Anyám persze semmit nem tudott az egészről, s kérdezte, hogy ezért nem megyek melóba me iszok itthon. Én csak annyit mondtam, hogy meg van rá az okom, s kérdi, hogy miféle okom van. A válaszom egyszerű és sokkoló volt számára, megvan a könyvem mutter!. A szemei majd kiestem, nem hitte el, hogy mi, hogy nekem, a szerencsétlen fiának sikerült a könyve, ilyen nincs. De mégis:D. 

    Egésznap vigyorogtam, a család nem akarta elhinni, apám sem hitte el mikor mondtam neki telefonon, jó volt, hogy nem reklámoztam magam. Oszt még aznap este megittam vaegy sört a sikeremre. S vártam, hogy küldjék ki a jogosítványt. Még egyszer I THANK YOU JAH!!!

    Ui: Adj hálát az Urnak, adj hálát annak, ami megtörténik veled, és bizz és önmagadban, s ne törödj a kritikákkal, mert csak a másikot minősiti, s téged stresszel le. Élj az álmaidnak...:D


Szólj hozzá!
2012. július 12. 22:00 - bombaendre

Magam

 

Húszon éves fejel, még mit érdekeljen a jövő

A hálom így is keresztes, össze-vissza szövöm

Elgondolkodok mit tettem az asztalra

Apám sem büszke rám, mert miért lenne az?

Csak az írás és a munka, oh minek azt?

A válasz egyértelmű, hogy nem élek meg ebből
De én nem meg akarok, hanem csak élni szívből

Ha rímeket fabrikálok, ez nekem a támpont

Jöhet szélvihar vagy tornádó, rajtam az sem gázol

Taposom az ösvényem, még ha néha igen sáros

Mert cipőm helyén talpam, s azon járkálok

Elég nekem cipelnem a saját korbácsom

Mert Isten add csak reményt, és az elvarázsol

Olyankor önmagam vagyok, senki sem vádol

Önmagamba fordulok, jelenleg is így teszek

Ha nem tetszik a rendszer, nyugodtan elmehetsz

A Székelyföld szíve lükteti a vérem

Elképzelem magam, kint hogyan élnék télen

Sírni volna kedvem, de sajnos nem lehet

Mert a létkihívás a földbe eltemet

Kihaló félben lévő romantikában élek

A szívem átszíneződött, s most csak feketén lüktet

Lükteti a vért, a tudatot táplálja

Jó eső érzés mikor egy barát átkarol

Olyankor megszűnik a világ, megszűnik a gond

Pozitív energiát sugárzik a testem

Felálltam s még fogok, ha az úton elestem

Ellestem a tippet, a cselt el nem árulom

Csak az optimizmus, amit sugallok s átadok



Szólj hozzá!
2012. június 21. 12:29 - bombaendre

Kiíródott a gonosz

Miért kísért ez a gondolat, mely bennem él régóta

Mely nem hagy nyugton, csak zaklat folytonában

Van bennem valami, ami mardos és eltipor

Egy kicsi rész még ami, nem taposott beton

Mért kényszerit arra, hogy kiírjam magamból?

Tán mert ez a lelki támasz, kitörni a vigaszomból

Nem kérdezi, csak zúg belülről, lükteti a mellkasom

Elfogyni nem bír, mert én azt nem hagyom

De próbálom kiűzni a belém költözött gonoszt

Várok magamra, nem tudom, hogy mit is akarok?

Elérkezett a pillanat, megkérdezzem önmagamtol

Szánalom és bűn árnyékol, átkarol a nyugalom

A gondolat még mindig bennem, nem költözik a mocsok

Ki most érezz, veszett farkas, nyüszítek az éjjelen

Nem talál már senki én rám, csak a holdat figyelem

A drámaságom átitatom, nem gondolok a holnapra

Csak a jelent itatom, elmondom hát még egyszer

Költözz sátán, szedd sátorfát, mert én élni akarok

Megfeszült erős szívem neked soha nem adom

Nem kell ördög csak az angyal, ki engem megvigasztal

Egy tündér ki reggel fülembe súgja, köszönöm hogy itt vagy újra

Kilakozott már a démon, most már csak a tisztaság

Megváltoztam én is ezzel, mint az egész nagyvilág

Szólj hozzá!
2012. június 05. 17:25 - bombaendre

Búcsúzóul- Búcsú Szóul

A hétvégére hangolódva, megírtam a nővéremnek a búcsúsztató verset, ne hogymá anélkül maradjon. S illik is. Itt van teljes egészében, olvassátok: Majd kíváncsi leszek a reakciókra.

Ui. A amint észre veszed megváltozott, a blogom, a másikon nem tudok ezután meggazdagodni,m e letiltották, csalásra hivatkozva. Pedig én ártatlan vagyok. S majd folytatom az abba maradt vezetéses blogom, csak mostanában kevesebb az időm:D

 

Búcsúzóul- Búcsú Szóul

 

Eljött a nap, amire az egész család várt

Szülei szeme láttára asszony lett a lány

S bár kiskorodban még Barbiekkal játszottál

Ezután reméljük lesz vaegy pujád 

Akit majd te is felnevelsz, s útnak eresztesz

Ahogyan most szüleink is veled tesznek

 

Karácsonykor jött a nagy meglepetés

Bekötték a nővérem egyetlen fejét

Volt ott öröm, bor, vodka meg jéger

A fél fizetést elittuk szégyen nem szégyen

A pálinka sem hiányzott, ettől székely a székely

Ne árnyékold magad, ragyogj napsütésben!

 

S az igazat megvallva, már ideje is volt tán

Eltelt vagy hat év, de ejsze hét is volt az már

Nem siettétek el, de az idő meg várt

Végre! Hál istennek! Miénk lett a szobád

De szívesen várunk vissza, de csak, mint vendéget

El ne hagy soha se, a jó sógor, Jenődet!

 

Egy napig szállítottuk ötön a bútorod

Úgy váljál el, hogy neked kell elhordanod

De kívánom, hogy legyetek mindig boldogok

S dolgozzon bennetek, a nemi hormonok

S védjen meg titeket az őrangyalotok

Már csak azért is mert drága a koporsó!

 

Mi most mulatni és vigadni jöttünk össze

Igyunk pálinkát, a szánk ne száradjon össze

S jövőre, ha gépet nem is a babakocsit állom

S csak legyen, akit taszítsak a Kükkülő parton

Éljetek sokáig, s tiszteljétek egymást

Ne utánozzátok Szász Jenőt meg Buntát!

 

S végül a villanyszámla ne okozzon gondot

Sötétben jó a szex, ezt mondták a nagyok

S ha valami bajod van, itt vagyunk mi neked

Jó tanácsért majd, ne a szomszédba menj

S a papír az idővel elsárgul, bebarnul

Egymásért a szívetek verdessen vadul!

 

S szavaimat zárnám, me szomjazik a szám

AZ ISTEN ÁLDJA MEG AZ IFJÚ PÁRT

Szólj hozzá!
2012. június 01. 20:01 - bombaendre

Micsináljak ha szétb@sz az ideg?


      Az egész azzal indult, hogy kedden elmentem a megyeközpontba, Csikba-bé, salazni. A munkatársaknak nem is szóltam, hogy oda megyek, hogy ne idegesítsenek ha nem sikerül:P. Reggel felültem 6,30 kor a buszra, hát én rég untam volt ennyire valamit, mint a vizsgázást. Félálomban utaztam, a nyálam vaegyszer ráfolyt a mellettem lévő csaj mellére, s amikor észre vettem, hogy nyálas lett, le akartam törölni, s akkor még ő volt felháborodva, hogy én mit fogdosom. Mondtam neki, hogy csak a saját nyálam akarom visszakapni, me szükségem lesz rá, s azzal már kaptam is egy nagy hatalmas pofont. Oszt a következő állomásnál leszállt a busz hátújából két cigányasszony, akik egész úton hangosan beszélgettek és két egyforma szót nem hallottam tőlük:D. Na s akko leültem a helyükre,s beraktam a fülest hallójárataimba és hallgattam a Morning Show-t. S oszt a legnagyobb esőben leszálltam az autóbuszról s elsétáltam a vizsgaközpontig. S ott már reggel fél nyolckor 29ik voltam, s ami érdekes, hogy 8tól voltak nyitva. Szerintem volt olyan, aki sátorral ott aludt az ajtóban. Egy bő órát kellett várjak, s addig fülitől farkáig, átnyálaztam a könyvet, a végén már locsogott a nyáltól, amit az úton gyűjtögettem, még szerencse, hogy a csaj melléről meg tudtam szerezni a testnedvemet. 
S akko izgultam már kicsit, me néztem a dátumot, hogy mikorra raktak vezetni, s há 2012, 05, 31, s gondolkozok te Isten há az minjá itt, van, s há nézzem s há látom, hogy holnapra egy holnap s mehetek.
            Na s há bementem s egy olyan negyedóra alatt végig is jártam a kérdéseket, amikre válaszoltam is, s a legvégén néztem, hogy 21 pontom van, s még van 3 kérdésem, bá csak sikerülne. S há miko megláttam, hogy a következő válasz is jó s megvan a tovább jutást jelentő 22 pont, akkor már ujjongtam, s ordibáltam, s füttyögtettem örömömbe. A rendőr kellett rám szóljon, hogy hé öcsi álljá mán le. S a következő kérdésre a válaszom is jó volt, s így összességében 23 ponttal sikerült a vizsgám.
            S há spórolás képen, termesztésen kiálltam a csiki híd elé stoppolni, aminek egy 20 perces ázás volt az ára, de megérte, mert egy ürge felvett, s elvitt Vhalitara. Adtam neki 5 lejt, hogy tudjon venni egy flakonos sört, me abból benzint nem tudott volna venni, még egy litert sem, sajnos. S onnan 1 perc lájkolás után már újra autóban voltam, s kentem haza.
            Na s itt jön a drámai rész, itt kezdődik maga a cselekmény, idáig csak a bemutatás volt, az expozíció, kérem öveket bekapcsolni, s kapaszkodni.
Hazaérve anyám kérdezte, hogy mennyi pontot csináltam s há mondom neki, hogy 21-et, s így csinál, hogy igen me nem tanultam, s szerencsétlen kölyök vagyok, me nem hiszek Istenben, s nem járok templomba, s nem segít meg. S, hogy semmi sem jön össze nekem, s blá blá blá. Én csak annyit mondtam, hogy attól me nem járok templomba, még nem vagyok hitetlen, s magamban lerendezem Istennel a beszélgetést, nem kell hozzá pap. S ha valami nem sikerül annak oka van, s nem adom, fel s megpróbálom 32x re is ha addig nem jött össze valami. S ez a monologom után lenyugodott, s lélekben már belenyugodott, hogy ilyen szerencsétlen fia van, ami persze nem teljesen igaz:D. Eljátszódtam a megbukásom, a teszthalálom, mint Niccolo Machiavelli s eltűrtem a szidalmat s bántást, csak azért, hogy ha nem sikerül a rendőrrel a vizsgám ne csesztessenek, me a múltkori sérelmeket sem tudtam még a lelkemben helyrerakni.
            S felhívtam az instructorom hogy –né bácsi én csütörtökön vizsgázok, s jó lenne addig valamit, működjünk, s órát adjon. S még aznap vezettem vele két órát, jó nyugisan lejárt az a két óra, csak az ablaktörlő vinnyogássá zavarta meg a nyugalmamat, jó lenne gumit cserélni azon is.
            S utána elmentem a haveromhoz, neki is szintúgy hazudtam egy jó nagyot, s mindenikinek, akivel szembe mentem az utcán. Csak a bátyámnak mondtam el a családból, hogy sikerült a vizsgám, s hogy már csütörtökön vizsgázom is. Neki is csak azért, mert muszáj volt, me egy helyt dolgozunk.
            Másnap melóban mondtam, hogy angol vizsgázni voltam, ami persze igaz is volt, nem kérdezték, hogy voltam-e vizsgázni, s én nem reklámoztam magamat, elég, ha itt utólag megteszem. Haza mentem, s egésznap csak aludtam, hogy másnap kipihent legyek.
            Na itt már vegyétek fel a bukósisakot is me, izgalmas részek jönnek. Felkeltem, elmentem a wc-re me annyira stressz alatt álltam, hogy megindult a gyomrom. S jött anyám, hogy há nem mentél dolgozni, há mondom azért me caziert (erkölcsi bizonyítványt, a gyengébbek kedvéért) csináltatok s megyek öltönyt szabatni.
            S indulnék el fel 8 korül, s há nézzem s most nem láttam, hogy nincs meg a buletinem. Na öcsém olyan szívritmus zavart nem ismer az orvostudomány amilyent én produkáltam, elkezdtem keresni a szavazókártyámat, hogy hátha az majd jó lesz. A buletinem, az előtti nap ott hagytam Segesváron, a kajásneccem mellett. Az instructor azt a megnyugtató választ adta, hogy egy és egyáltalán mást nem fogadnak el csak a buletint. Na azzal a tesomat kezdtem hívni, hogy gyere bátyus me bajok vannak. Mondta jó indul, csak lepakolnak, ez volt 7, 40 perc körül. Megjött az instructor s elkezdtem vezetni, ott volt egy haverom is akivel a sors pont esmen összehozott, mert érdekes módon egy napon kezdtük el a sofőr sulit s pont egy instructornál. Bennem az ideg túlórázott, kaptam egy smst a tesomtól, ez állt benne: ,,Kaptam két pirosat, Héjjasfalván sorompót, s ami pénz van a buxádban arra szükségem lesz, me kéne tankoljak is, me fogy ki az üzemanyag. De megcsinálom, meglesz.,,. Irtam vissza, hogy ne irj ilyeneket, me így is tiszta ideg vagyok.
            Öt perc múlva megint szól Sean Kingstontól a Tomorrow cimű szám a telefonomon, ez az sms hangom.
Nem tudtam figyelni, boldogtalanodtam, nem tudtam normálisan a pedálokat nyomkodni, fel is háborodott az instructorom, s az Orbán Balázs iskola mellett mondta, hogy húzzak félre, né nem akartam a buszmegállóban megállni, me a KRESZ tiltja azt. S így a útnak felét elfoglaltuk, s a hátunk mögött egy huszonöt kocsiból álló sor alakult ki ennek hatására. Mondta, vagyis jobban mondta kiabálta, hogy vagy telefonálok, vagy vezetek, s hogy jobb lett volna, inkább aludjunk, s ne vezessünk, me ennek így semmi értelme nincs. Mondjuk volt is benne, valami. A haverom gondolhatta, hogy ez a Bomba nem normális, s hogy Subb Bass Monser szavaival éljek de ,,micsináljak ha szétb@sz az ideg?,,. Ez a szám pont idepasszol!!!

De miután megnéztem és elolvastam az smst, megnyugodtam, me azt írta a tesom, hogy nyugodjak meg me időben ide ér. Ha ide ér?

Ennyi elég egyszerre, majd legközelebb folytatom a beszámolót.

Ui.: Amikor vezetni tanulsz, aközben huzd le a telefonodat!!1 Mert, lehet, hogy nem lesz olyan szerencséd,mint nekem s kiszáll a felgyülemlett autósorból egy ukrán maffiózó és szétveri az autót, s jobbik esetben csak a fejedet.
Szólj hozzá!
2012. május 26. 19:11 - bombaendre

Ha Nótát hallgatsz és nem iszol, halott vagy….


Tegnap reggel szinte az történt amit teljes mértékben elítélek és tiszteletlenségnek tartók, ugyanis szinte felkötöttem magamat a padlásra. Segesváron dolgozok,ami azzal jár hogy mindennap 110 kmingázok a kollégákkal egy hitvány 1978as évjáratú WV mikrobusszal.
Amiben nincs duda, nincs ablaktörlő, föl fel a vize, kattog a szakramentum is rajta. Na s az egyik kolléga, úgy gondolta, hogy ő bizony beáll Déjének, - Há hogy valami szójón az útón.- mondta. Hozott is valami fadobozban lévő kazettafont, de olyant, hogy a kocsi piacon utánad hajítják, me a kutyának sem kell. Tegnap előtt még jó volt, mert Koncz Zsuzsa kazetta került a terítékre, jelen esetben a ,,fonba,,.
            De ami a tegnap történt az fülháboritó, megdöbbentő volt. Felért egy kínzással, az összes bűnömet bevallottam volna, csak hallgatassák már el azt a ketyerét. A CIA a rockzenével szokott vallatni, de szerintem ezzel pillanatok alatt sikereket érnének el. Ugyanis a kolléga nem mást, mint, ilyen nagyon lassú, síros, bőgős, az emos zenénél 100x szomorúbb hangvételű, ,,jön, hogy eret vágjál,, nótás kazettát hozott. Nem elég, hogy elmegy az a szikra életkedved tőle, de még a következő Kossuth Lajos hangfelvételnek is jobb volt a minősége.


Én nem tudom, hogy mi a fenének kell, reggel 6 órakor a napot úgy kezdeni, hogy jön, hogy haljál meg, kész vége, caputo morto, kányec, finitó. Mé nem lehet, valami kellemes, vidám hangvételű, pörgős zenét hallgatni, ami legalább felébreszt, s nem fáj tőle a fejed.
S ami a legszomorúbb s a legbántóbb, hogy még a telefonomról sem tudom hallgatni a zenét, me ez a nyavalya hangosabban szól, mint a mobiltelcsim. Viszlát reggeli morning show hallgatás. Pá Pá 
            Amugy semi bajom a nótával, mert tényleg van, hogy az ember elsírja a bánatát a barátjával, s szerintem mindenkinek van nótája, még nekem is van. De az is biztos, hogy a nótacsokor szedésre nem a legalkalmasabb hely és időpont a mikrobusz s a reggel 6 óra.
            Van az a mondás, hogy sírva vigad a magyar, na itt én csak sírtam, én egyáltalán nem vigadtam. Mondtam nekik, hogy én nem bánom hallgassunk zenét, de valami minőségit s ne egy 1982es full extrás Ladából kiszerelt kazettafonnan. Igaz, hogy ezelőtt tíz évvel még a rádióban szóló zenét másoltuk kazettára és bujtunk fél méterrel a lejátszóhoz, hogy haljuk a zenét. S tekertük vissza ceruzával a kazettát, hogy a walkmannek az elemét ne fogyasszuk ki.
De könyörgöm azért szerencsére a technika és az informatika fejlődött annyit, s feltalálták az MP3. formátumú kiterjesztést és különböző elektronikus kütyüket.
            Nagy nehezen, vérző fülekkel, mert kiszúrtam a dobhártyámat útközben, szerencsésen megérkeztünk, én már olyan lelkiállapotban voltam, hogy kerestem a kötelet, hogy kössem fel magam a padlásra.
             Visszafelé szerencsére megszállta a szentlélek a kollégákat és valami 80 évekbeli német techo zenét raktak be, nem a stílusom de legalább meghalni nem volt kedvem….
Bob Marley  mondta volt, ha REGGAE-t hallgatsz és nem mozogsz halott vagy én ez alapján csak annyit mondok ha Nótát hallgatsz és nem iszol, halott vagy….
Ui.: Legközelebb vagy viszek egy ipari füldugót vagy egy 120 wattos akkumulátorral működő hangszórót, és én fogom bömböltetni a jó REGGAE zenét, vagy hanem kénytelen leszek harakirit végre hajtani magamon egy disznóvágó késsel.

Szólj hozzá!
Az én életem, az én sztorim:D
süti beállítások módosítása